Dr. Dám László (szerk.): Az Ilosvayak Nyíregyháza, 2004. (Jósa András Múzeum Kiadványai 56. Nyíregyháza, 2004)
Terdik János (Nagykálló): Beköszöntő
L-alakú ház nyugati szárnya megsemmisült. A háború után a csodálatos kertet több telekre osztották, majd a házban előbb tornatermet létesítettek, később több családot telepítettek be. Csak évtizedekkel később kapták vissza a szülői házat, ahonnan 1996-ban a nappaliból szállították el a bécsi Bösendorfer műhelyben készült gyöngyház berakásos zongorát, amin egykor Sarolta néni játszott. Tehetségük ellenére a testvérek életét sem kímélte a történelem. Gusztáv bársonyos hangú tenoristaként a magyar könnyűzenei élet sztárjává vált, de felesége ösztönzésére befejezte a korábban elkezdett orvosi egyetemet. Az ostrom idején ő az egyetlen munkát vállaló orvos Budán. A háború után orvosi munkája mellett énekelt és zenélt, hogy eltarthassa gyermekeit, rokonait, és Dachau-ból hazatérő öccsét is. Az AVH az ötvenes években azonban eltiltotta a zenéléstől, így 1957-ben külföldön próbált szerencsét, majd hazatérve, az orvosi praxisa mellett rajzfilmeket zenésített meg. Mária 1937-ben nyerte meg az Első Bécsi Nemzetközi Enekversenyt, és ezt követően a Salzburgi Operaházzal 74 tengerentúli városban lépett fel. Az ötvenes években Európa nagyszínpadain kápráztatta el közönségét. Testvéreivel a háború után, 1956 őszén találkozhatott csak. Elismerései, kitüntetései ellenére, magányosan élt hamburgi lakásában. Hazatérését az előző rendszer hatóságai megtagadták. így csak hamburgi kertjében emlékezhetett a kállai kertjük hangulatára. Ilosvay Ferenc életében Nagykálló a biztonság érzetét kelthette. A negyvenes években többször hazatért édesanyjának Petőfi utcai házába. Itt szoros barátságban élt unokatestvéreivel, az Irinyi, a Horkovits, a Kállay és a Dessewffy család sarjaival. Első kötete ebben a biztonságos, szeretettel teli környezetben született meg. Megjárva a Gestapo börtönét, a Dachau-i lágert, valamint az AVH Andrássy úti tömlöcét, az emigrációban élő író 1960-ban így emlékezik nagykállói házukról, Máriáról írt soraiban: „Otthon, valahol a Nyírségben egy kicsi ház és néhányjószág, meg egy megértő emberformájú lény, aki szereti a csöndet és szereti a széljárta nyíri természet világát." A város polgármestereként megtisztelőnek érzem, és büszke vagyok arra, hogy olyan író emlékét ápolhatjuk - az egykor általa olyannyira szeretett házon elhelyezett emléktáblával - mint Ilosvay Ferenc. Hogy ki is volt Ilosvay Ferenc? - kérdezhették volna e könyv elolvasása előtt, talán jogosan. Azok közé tartozott, akik csendben építettek hidat Magyarország és az Európai Unió között. Olyan Ember, akinek lelke a külhonban is itthon járt, és akinek külhoni osztrák társa - általa, második hazájának tekintette, tekinti Magyarországot.
