Dr. Dám László (szerk.): Az Ilosvayak Nyíregyháza, 2004. (Jósa András Múzeum Kiadványai 56. Nyíregyháza, 2004)

Dr. Lakatos Sarolta (Nyíregyháza): Emlékezés Ilosvay Ferenc születésének 90. évfordulóján

1946—1962 közötti életút a levelei tükrében Ilosvay Ferenc 1946-1962 közötti életútjáról, munkásságáról az özvegyétől adományként átvett korabeli levelezéséből (128 db levél, ill. levéltöredék) tudunk. írógépen írott, indigós másolatú levelek, mert „válaszomat írógépen kopogtam, a hosszú esztendők rászoktattak. Mint a muzsikus is szívesebben nyilatkozik hangszere által, jómagam is összefogottabban írok, ha gondolataim kísérőzenéjét a kis silány masina szolgáltatja." (Herczegh Jánosnak, 1961 október). Néhány barátjaj óvoltából Budapesten a Veress Péter, Darvas József nevéveljelzett Paraszt Párt napilapjánál, a Szabad Szónál alkalmazta 1945-ben riporterként Boldizsár Iván felelős szerkesztő. Tudósított pl. Tiszabecsről, amikor 1946-ban 17 felsőtiszai falut tengerré változtatott az árvíz. 1947/48-ban az ERTI (Erdészeti Tudományos Intézet) munkatársa, és részt vett a „Nimród" vadászújság és az ERTI „Erdő és Világ" c. lapok szerkesztésében. A baloldali fordulatot követően mint „osztályellenség" elvesztette munkalehetőségeit. Munka után járt éppen a városban, amikor 1949. március 19-én, az akkori 83as villamos Széphalom utcai megállójánál két ávós belökte egy kocsiba, s az Andrássy út 60-ban tért magához. Klerikális és szoyjetellenes szervezkedés vádjával tartóztatta le az AVH, börtönéveit teljesen homály fedi. „Hogy ezután mi történt velem - azt aki megérte tudja, aki nem érte meg, adjon hálát az Úristennek" - írja Önéletrajzában. Az 1946-1956 közötti „tíz esztendős hányattatásom alatt summásan véve mintegy 600-800 életrajzot szerkesztettem, 29 munkahelyen izzadtam végig népi demokratikus pályafutásomat, mindenütt időnek előtte utolért a 3000-es lista, és a „nagyszerű káderlapom." (Király Zoltánnak, 1957.VII. 15.). Dolgozott Berentén, Sztálinvárosban, Várpalotán, Baracskán, Inotán, Pusztaszabolcson, volt kényszermunkás disznópásztor, szénhordó, vagonrakodó munkás, erdőkerülő, fúrómunkás szerte az országban. „Valamit nagyon jói megtanultam a mintegy kilenc esztendős otthoni hontalanságom idején. Patetikusan világi apostolkodásnak, szakszerű kifejezésmóddal élesztőipari dolgozónak neveztük ezt hajdanán- a végeken. Módszerünk az volt: minden munkát, sertésgondozástól a szénhordásig vállalni. Soha, egyetlen panaszos szóval sem illetni helyzetünket, a lehetőségekhez mérten mindig derűsnek és szolgálatkésznek lenni — mármint a melós társakkal szemben, nem beszélni arról 'ki voltam, mi voltam', nem beszélni helyzetről, politikáról, munka- és bérkérdésről, de ha megkérdezték a maguk nyersen egyenes mód-