Dr. Dám László (szerk.): Az Ilosvayak Nyíregyháza, 2004. (Jósa András Múzeum Kiadványai 56. Nyíregyháza, 2004)

Dr. Lakatos Sarolta (Nyíregyháza): Emlékezés Ilosvay Ferenc születésének 90. évfordulóján

szerint külön-külön, Nyírábrányban, Nagykállóban, Pesten, stb. A zaklatott gyermek-és ifjúkor főleg a legkisebb Ferencet viselte meg. A testvéreket különösen nagy szeretettel vették körül és nevelték a láthatási jogtól megvont édesanyjuk testvérei, így Nyírábrányban Dessewffy Aurélné, utóbb Kövendy Gyuláné szül. Horkovits Aranka, és Nagykállóban a KISANYA, Irinyi Szabolcs főszolgabíró hitvese, Horkovits Mária. (Utóbbiak házassági tanúja 1919-ben dr. Kállay Miklós nagykállói főszolgabíró volt, a későbbi miniszterelnök.) Bizony nehéz lenne kideríteni, hogy Ilosvay Ferenc az elbeszéléseiben a sok szerető rokon közül vajh' kit is tartott öregapjának? Megindító a Jó vadászatot! című kötete is, amelyben egy ideális, képzeletbeli apát teremtett magának, aki után mindig sóvárgott. Unokatestvéreitől, Ilosvay Pétertől és Ferenctől ismert, hogy az író édesapjával sohasem vadászott, annál többet a Dessewffy, Horkovits, Irinyi, Kállay, Ilosvay rokonaival. Ilosvay Ferenc így emlékezett apjára: „Szerény, puritán, nyakas, makacs ember volt, sok jellegzetesen magyar hibával és sok őseredeti magyar erénnyel." (Hercegh Jánosnak írt levele, 1961) Dr. Ilosvay Gusztáv - Ilosvay Péter testvérének és Kövendy Gyula sógorának ráhatására - a pesti klinikai ágyánál, pár nappal halála előtt, 1932 áprilisában formailag újból házasságot kötött Horkovits Saroltával: így tudta biztosítani számára az özvegyi nyugdíjat, ami a gyermekek részére járó neveltetési járadékkal együtt, anyagi segítséget jelentett a minden anyagi támasz nélkül álló, befejezetlen tanulmányokkal hátrahagyott gyermekeinek. Dr. Ilosvay Gusztávné Horkovits Sarolta, a már ifjúkorba lépett gyermekeivel tudott, és igyekezett szorosabb kapcsolatot kialakítani. Büszke volt szépen ívelő karrierjükre, külön Ferenc fiának az írásaira. Akik ismerték, kedves, szeretetteljes, megnyerő asszonynak írják le. Nagyon szépen zongorázott, gyönyörű hangja volt, festett is. A nagykállói rk. templomban kántor is volt, a ma élő „öregek" kedves és szép emlékeket őriznek róla. Gyermekeiben élt tovább a zene, ének és rajztehetsége, a művészetek iránti széles érdeklődése, ahogy véső soron a karaktere, s részben életfilozófiája is.