Dr. Dám László (szerk.): Az Ilosvayak Nyíregyháza, 2004. (Jósa András Múzeum Kiadványai 56. Nyíregyháza, 2004)

Dr. Lakatos Sarolta (Nyíregyháza): Emlékezés Ilosvay Ferenc születésének 90. évfordulóján

Dr. Lakatos Sarolta: Emlékezés Ilosvay Ferenc születésének 90. évfordulóján I. Ősök, felmenők, szülők, és a szűkebb Ilosvay rokonság A nagyilosvai Hosvayak régi Beregmegyei família. Első ismert ősük az 1300-as évek elején - némi forrás szerint Dzsingisz tatár kán dinasztiájából való - kun eredetű Tatamér (Toktomir, „erős vas") havasalföldi vajda, kenéz (kenéz: a herceg, fejedelem, uralkodó szláv eredetű neve). Három fia közül Bazaráb (Basarába) híres havasalföldi vajda, kinek fiát, utóbb a moldovai fejedelemség megalapítójává lett Bogdán vajdát 1330 után Máramarosban, Tatamér másik két fiát: Miklóst és Maximot pedig 1330-1334 között Beregben telepítette meg Károly Róbert király. Utóbbiak itt, az Ilosva folyó partján adományként vett 24 ezer hold területet szállták meg s hozták létre, telepítették be Nagyilosvát (erről vették családi, majd nemesi előnevüket), továbbá Maximfalvát (a 19. században már nem létezik), Kis-Ilosvát (utóbb Kisfalu), Ilonczát, Révet (utóbb Bród), Ilosva-mezejét (utóbb Karaszló) és Nagyforrást (utóbb Polyánka). A római katolikus hitre áttért, és a magyar köznemességbe beolvadt kenézszármazású Ilosvay nemzetséget, nagyilosvai Ilosvay Maxim terjesztette tovább, kinek György nevű fiától született Ilosvay Karácson, s ennek László (1458-1530) fiától ered a ma is virágzó nagyilosvai Ilosvay família. Asszonyaikat már a 14. században többnyire magyar családokból vették. Családfájuk első ízein Dávidházi, Komlósi, Kende, Nagymihályi, Tibai, Morvái (Rákóczi), Semsei, Nádasdi leányok nevével találkozunk. Az Hosvayak népes családfáját vizsgálva, a felmenők közül beregi, ugocsai, máramarosi, szatmári alispánok, főszolgabírók, táblabírók, esküdtek hosszú sorát állíthatnánk ki. Történelmünk dicső lapjai sokuk nevét őrzik. Ilosvay Ferenc alispán Thököly Imre híve volt, három fia közül: Dénes, II. Rákóczi Ferenc fegyvernöke, László a pohárnoka (elkísérte a Fejedelmet 1711-ben Lengyelországba), János a titkára volt, aki a Fejedelem kíséretében 1740 táján, Rodostóban halt meg. Ilosvay Gábor táblabíró Imre, és Bálint táblabíró fiai a Fejedelem kiemelkedő ezredesei voltak, akik az említett Ilosvay János