Dr. Dám László (szerk.): Az Ilosvayak Nyíregyháza, 2004. (Jósa András Múzeum Kiadványai 56. Nyíregyháza, 2004)
Dr. Jánosi Zoltán (Nyíregyháza): Ilosvay Ferenc portréjához
„Hogy nem értjük célját, hogy figyelmünk minduntalan borzolódik, ha az embert a Természet összhangjába akarjuk illeszteni?" S mindezeket már az első kötete, a Jó vadászatot lapjain írja. Személyes sorsában, a nagy világégés tapasztalata után pedig majd maga is többszörösen a Cantata szarvasfiával válik hasonlatossá. A Gestapo tói szabadulva (a személyi kultusz éveiben, „második rabsága" előtt) „a második világháború után beveszi magát az erdők sűrűjébe, a magányba és az irodalomba. Az egyszavas mondatokban beszélő révészek, favágók, fuvarosok lesznek társai, mikor a nagy földcsuszamlás végigtarolja az országot és a bizalmatlanság hamuja ülepedett meg az embereken.Személyes sorsának - a hazából való kiűzetése révén - analóg alakulását, Doráti Antal Bartókot elemző szavait véve kölcsön, így fogalmazza meg, s miközben Bartókról beszél, önmaga rejtett önarcképét is festi. „Én nem ismerek senkit, akinek hazája elhagyása akkora áldozat lett volna, mint Bartók Bélának. O annyira Magyarországhoz tartozott, annyira a magyar földhöz, mint „Tokaj szöllő vesszeje" Attól elszakadni - számára - a szó legteljesebb értelmében - öngyilkosság volt." Aligha túlzás tehát annak a hangsúlyozása, hogy Bartók zenéje, „a harmadik magyar vonósnégyes, a „Csodaszarvas" (Cantata Profana), a Divertimento, vagy az „Este a székelyeknél 1 vádló, kérdő és igazát kereső dallama", illetve az ezzel a muzsikával szimultán vonások mind művészi, mind etikai értelemben ott feszülnek, borzonganak és csengenek Ilosvay Ferenc írásaiban és életútjában is. III. A vadászó ember - A Felső-Tisza szerelmese A vadászat a művészet egyik legelső tárgya. Barlangrajzok, mítoszok, rítusok, mesék, mondák őrzik az emlékét az Altamira-barlang ábrázolásaitól, az archaikus eredetmondákon ókori mítoszokon át a mai primitív népek folklórjáig, képzőművészetéig. Egy kis sarkítással még az is állítható, hogy a magyar irodalom is vadászattal: A csodaszarvas mondával indul, sőt maga a „haza" is a vadászat eredményeként keletkezik az archaikus történetben. A farkasokat, rókákat, medvéket emlegető népmeséktől, majd a Heltai-fabuláktól Hajnóczy Péter tragikus embervadászat-látomásáig számos művön keresztül vezet a motívum íve a magyar irodalomban. Olyan alkotások során át, mint például Arany János: Rege a csodaszarvasról, Szibinyáni Jank című költeményei, majd Juhász Ferenc Szarvaséneke, Nagy László Csodafiu-szarvasa, Mészöly Miklós Magasiskolába. A vadakról beszélő írók a létérzékelés, a valóságszemlélet más és más aspektusait nyitották meg vadásztörténeteik révén, mást és mást pillantottak meg a vadban és a vadászban.
