Dr. Dám László (szerk.): Az Ilosvayak Nyíregyháza, 2004. (Jósa András Múzeum Kiadványai 56. Nyíregyháza, 2004)

Dr. Jánosi Zoltán (Nyíregyháza): Ilosvay Ferenc portréjához

megtartó központi erőt -, s minden, ami veled történik egyszerű és természetes. Lázadj ellene, gondolkodj centrifugálisan, s kirepülsz a természetellenesség chaoszába megölöd önmagadat." (Apák és apátlanok) Ilosvay negyedik arcának ez a mély vallásosság a meghatározója. A természet és az élet minden pillanatának a centrumában az Ilosvay által kifejezett világképben a Teremtő áll, akkor is ha egy fűszálat, ha egy közeledő vihart vagy egy távoli, a hegycsúcsok és az emlékek között meglapuló völgyet ír le. Az Istenélmény és a természet egymásra vetítése ilyen megkapó részleteket képes létrehozni: „A völgy, melyben meghúzódtam, az Úristen szíve közepe táján lehetett. Sehol olyan muzsikás csönd, sehol olyan emberi béke. A nap ragyogott, mint ahogy az az Úristen szívéhez illő, s a kora őszi táj, a völgy felett kopaszodó jókora hegyek, a völgy laposain kéklő, sárgálló őszi virágok színe, az ilyen tájhoz a természet rendje szerint hozzátartozó patak villódzása és az erdőkből lefelé gördülő, elfulladtan hörgő, vágytól fűtött szarvasbőgés - isteni volt - , mert másként nem is lehetett." (Apák és apátlanok) A sokféle kulturális forrás hatása révén a történelem, a messzi századok tekintete és a transzcendensre irányuló filozófia is belemélyül írásműveibe, s itt-ott a magyar történelem és az ennek nagyobb kereteit adó európai nagypolitika is átvillan rajta. e) A Bartók-csillagzat arca Ilosvay Ferenc egyik legnagyobb erejű példaképe mégsem egy másik író, hanem Bartók Béla volt. Ennek a szeretetnek csak az egyik szála fakadt az író népdalrajongásából és általában a zene iránti vonzalmából. Jóval inkább már eleve a szerző világképében: a létszemléletében nyilatkoztak meg a Bartókéra emlékeztető vonások. A lét egészével eljegyzettség, az emberszeretet, a kozmikus érzékenység, a természetfelfogás intenzitása képezték legerősebb boltozatait ennek a kapcsolatnak. Ennek is leginkább közös, „tiszta forrása" a természet folytonos faggatása, figyelése, értelmezése volt - mindkettejük életművében. Az az alkotói látásmód, amely az emberi szerepet és lehetőségeket is a természet teljességének kohéziós rendszerében képzelte el. Aligha véletlen, sőt egyenesen törvényszerű is, hogy Bartók zenéje Ilosvayban az erdő-mező, az állatok, a madarak világát idézi katartikusan fel. A magyar vonósnégyes első végighallgatása alatt fogant élményeit később ekként rögzíti. „Nem is muzsikát hallottam, hanem valahol ott jártam gyerekkorom lápi világában, a nádas zsongását, a lápi vizek csöndes, páni muzsikáját, a megbúvó madarak halk pittyenését, vagy a felreppenő récék riasztását hallottam „vissza". Igen, otthon voltam ennek a négy hangszernek bűvös