Piti Ferenc: Szabolcs megye hatóságának oklevelei I. Szeged-Nyíregyháza, 2004. (Jósa András Múzeum Kiadványai 55. Szeged - Nyíregyháza, 2004)

Előszó

Szeretve tisztelt tanárom Kristó Gyula professzor emlékének Előszó

1 Jelen munka egyik kötete azon vállalkozásnak, amely feldolgozza a középkori Szabolcs megye hatósága (vagyis az ispán vagy az alispán és/vagy a szolgabírók) által 1284-1526 között kiadott okleveleket.

2 A két dátum közötti 242 év mintegy 1300 oklevelet hagyott ránk Szabolcs megyétől, s ez a középkori Magyarország megyéi között a legnagyobb mennyiségű hatósági oklevélállomány.

3 E kötet maga több mint 700 oklevélkivonatot közöl, s ezekből mintegy 160 most olvasható először magyarul. Nem csupán a kiadás évét feltüntető okleveleket dolgoztam fel, hanem az évet nem tartalmazókat (ezeknél igyekeztem a lehetséges kiadási évet kikövetkeztetni, vagy minél szűkebb intervallumba szorítani),

4 továbbá az ún. damus pro memoria oklevelek vonatkozó darabjait is (ezen oklevelek nem nevezték meg az oklevél kiadóját név szerint, így szabolcsi hatósági kötődésüket általában az oklevelek tartalma vagy kiadásuk helye árulja el). Csak az eredeti és (tartalmilag) átírt oklevelek kerültek külön regesztaszám alá, az említések nem. A kötet az oklevélkivonatokban (regesztákban) szereplő rövidítések és szakirodalmi adatok feloldását tartalmazó jegyzékkel indul, majd a megye hatóságának, tisztségviselőinek összefoglaló adattárát közli. Ezután az eredetileg latin nyelven, sajátos írással lejegyzett okleveleket minden lényeges elemre (névre, fogalomra stb.) kiterjedően feldolgozó magyar nyelvű tartalmi kivonatok következnek, amelyekben bizonyos kifejezések latinul is olvashatók. A regeszta szövege alatt kisebb betűkkel az oklevél anyagára és hátlapjára vonatkozó adatok találhatók meg (tárgymegjelölés, pecsétleírás), szerepel, hogy kiadták-e már latin szöveggel vagy magyarul az adott forrást, és előfordulnak szükséges esetben külön megjegyzések az oklevéllel kapcsolatban. A kötet a kivonatokban szereplő neveket és bizonyos fogalmakat összegző mutatóval zárul. Az összegyűjtött és feldolgozott anyag mennyiségén túl annak sokszínűsége említendő meg. Ez annak is köszönhető, hogy a megye a jogi eljárások több fázisában is eljár(hatot)t, így a kötet az oklevelek (amelyek mindig jogi tényt tartalmazó kiadványok) széles tartalmi körű palettáját tárja elénk. Formailag a források döntő többsége úgynevezett zárt oklevél. Ezek ideiglenes jellegű iratok voltak, nem jelentettek örökérvényű vagy tartós jogi bizonyosságot - általában igazoltak valamit, egy per előzményéről vagy annak bizonyos szakaszáról tájékoztattak, így az ügy lezárultával elvben eldobhatóvá váltak. Ez számos alkalommal bizonnyal így is történt (vagy a történelem viharai semmisíthették meg e forrásokat), de igen sok esetben mégis megőrizték ezeket a családi levéltárakban, hiszen a jogi jellegen túl az elődök viselt dolgairól szóltak, így a múlt iránti tisztelet miatt (szerencsére) mégis őrzésre kerültek. 1 A kutatást a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatta. 2 A vállalkozás másik kötete: C. Tóth Norbert: Szabolcs megye hatóságának oklevelei II. (1387-1526.) Budapest-Nyíregyháza, 2003. 3 Vesd össze az eddig egyedüliként megjelent teljes hatósági oklevélkiadvány - Szakály Ferenc: Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt. 1314-1525. Szekszárd, 1998. - 163 oklevelével. 4 Lásd még erre: Piti Ferenc: Szabolcs megye néhány Anjou-kori oklevelének datálásához. Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica. Tomus CXVII. Szeged, 2003. 85-93.