Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

„Az irodalomtudomány a XX. századi epika megújítását főképpen Proust, Joyce és Wirginia Woolf nevéhez szokta kapcsolni. Közismert, hogy mindegyikük később kezdte írói pályáját, mint ahogy Krúdy első jelentős művei napvilágot láttak." (1973) „Korán elkerült szülőföldjéről, mégis ő mindmáig a legnyírségibb író. Hatalmas életművét át meg átszövik a gyermek- és ifjúkori emlékek, a szülőföld tájaihoz és embereihez fűződő bensőséges kapcsolatok. Jelentősebb nyírségi, illetőleg nyíregyházi témájú írásai: Nyíri csend (1903); A szakállszárítón (1906); Pajkos Gaálék (1906); Hét szilvafa (1907); Szindbád ifjúsága (1911); Andráscsik örököse (1909); A vörös postakocsi (1914); Napraforgó (1918); TV. TV. (1922); Az utolsó gavallér (1925); A tiszaeszlári Solymosi Eszter (1931); Valakit elvisz az ördög (1956). Sok nyírségi vonatkozású írása látott napvilágot Magyar tájak (1959) és Vallomás (1963) című köteteiben, a születésének 90. évfordulója alkalmából kiadott Krúdy-emlékkönyvben, s az ugyancsak Nyíregyházán megjelentetett Krúdy-breviár/w/wban (1983) is." (1987)