Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

legelején Krúdy a haladó városi-polgári irodalomhoz csatlakozik, s jórészt neki köszönheti a társadalmi kérdések iránti fogékonyságát is. Már az eddig sorra vett novelláknak is jó néhány olyan jellegzetességét figyelhettük meg, amelyek több vonatkozásban is a későbbi, érett Krúdy-művek előfutáraivá teszik ezeket a korai írásokat. Van azonban elbeszéléseinek egy olyan csoportja, amely az eddigieknél is sokkal szembetűnőbben bizonyítja pályakezdésének és 1910 körül véglegesen kialakult írásművészetének belső rokonságát. Érett korszakának eszmeileg-művészileg talán nem mindig legértékesebb, de minden esetre legjellemzőbb művei a Szindbád-novellák, illetve regények. Szindbád alakjában sikerült Krúdynak olyan hőst teremtenie, aki aztán pályája végéig erősen lírai jellegű mondanivalójának legfőbb hordozója lett. A kalandos kedvű csodahajós neve csak 1910-ben bukkan fel a Krúdy-novelIákban, alakja azonban egyelőre még jellegtelen neveken - már régóta ott bujkál Krúdy írásaiban. Diákkori novellái közt több olyan is található, amelyeknek hőseiben szinte lehetetlen föl nem ismernünk a későbbi Szindbád előképét. Ez a megállapítás nem mond ellent annak az általánosan ismert felfogásnak, hogy 1910 körül valami új kezdődik Krúdy művészetében. Annyit azonban föltétlenül jelent ezeknek a fiatalkori novelláknak a tudomásulvétele, hogy a Mikszáth-hatás végén bekövetkező fordulat nem váratlanul és főként nem előzmények nélkül bontakozik ki Krúdy művészi fejlődésében. Ellenkezőleg. A Szindbád-téma e korai változatai is épp azt bizonyítják, hogy a pályakezdő Krúdyban már sok minden ott van a későbbi érett Krúdyból, s csak a Mikszáth-hatás szorította vissza benne egy időre eredeti hajlamait, érdeklődését, s kényszerítette hosszabb kitérőre, hogy csak jól a férfikor delén találjon rá újra arra az útra, amelyen még diákkorában tette meg az első bátortalan lépéseket. Szindbád sokoldalúan jellemzett, rendkívül összetett figura. Két-három vonással szinte lehetetlen megragadni alakját. Természetes, hogy a korai novellákban még nem bontakozott ki jelleme a maga sokrétűségében. A későbbi Szindbád néhány alaptulajdonsága azonban már ott van több diákkori írásának hősében. A szívek dala (Debreceni Ellenőr, 1894. október 22.) című elbeszélésének hőse, Homonay Sándor például jellegzetesen Szindbád-figura, utazgató, kiábrándult, unatkozó, pisztolycsőbe nézegető, igazi Krúdy-hős. A dzsentri környezetben lejátszódó történet is a Szindbád-novellák gyakori cselekménysémájára emlékeztet. -78-