Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

nyugaton akkor már hanyatlásnak indult holdvilágkórság, ábrándozó miszticizmus felé. Ennek Gáspár - legalábbis leveleiben, tanulmányaiban, kritikáiban - esküdt ellensége. Az akkor már közhelyszerű szentimentális „kaméliás hölgy költészetet" is megveti, a bukott nőről írni is csak akkor van értelme, ha azzal vádiratot szerkesztünk a társadalmi rend ellen." (Sziklay László: A századvég ellenzéki irodalmánaktörténetéből. Gáspár Imre. Bp. 1955. 46. 1.) Krúdy csak az olvasmányaihoz kapott útmutatásairól beszél Gáspárral kapcsolatban önéletrajzának idézett mondatában, azonban nyilván közvetlenül írói munkájához is fontos irányítást jelentettek ezek a levelek. Mindenekelőtt maguk a novellák tanúskodnak erről a hatásról. 1894 őszén, abban az időben, amikor közelebbi kapcsolatban kerül Gáspárral, jól szemmel kísérhető változás következik be írói érdeklődésében. Ez a változás főként témaválasztásában mutatkozik meg. Míg korábban szinte kizárólag szerelmi történetek kerültek ki tolla alól, ekkor egyszerre megszaporodnak a társadalmi kérdéseket feszegető realista-naturalista tendenciájú írásai. Novellaciklust kezd írni a lipótvárosi kereskedővilág életéről, sőt ittott már a proletársors is felvillan elbeszéléseiben. A lipótvárosi ciklus legfontosabb darabjai a következők: Három kis leányról (Orsova, 1894. december 9.), Aszfalttörténet (Debreceni Ellenőr, 1894. december 12.), A Falter Katinka története (U. o. 1894. december 21.), Kié a legdrágább korsett? (U. o. 1895. március 15.). Ezek a novellák sem az eszmei-világnézeti tisztázottság, sem a művészi megoldás szempontjából nem emelkednek lényegében Krúdy más fiatalkori elbeszélései fölé, mégis különös figyelmet érdemelnek, mert jól mutatják az ifjú író orientálódását. Ezekben a novellákban öltenek igazán először gyakorlatilag is konkrét formát azok az esztétikai megállapítások, amelyeket a már részletesen idézett Szegény arisztokrácia című cikkében elméletileg is kifejtett. Ezt bizonyítja a színhely megválasztása is. Minden bizonnyal azt a klasszikus polgári miliőt keresi Krúdy a Lipótvárosban, amelyet olvasmányaiból, a külföldi nagy realisták műveiből ismert, amely azonban nálunk lényegében sohasem fejlődött ki. Közvetlen ismeretei, személyes tapasztalatai aligha lehettek a kisvárosban élő diák Krúdynak erről a világról. Ha meg is fordult már néhányszor Pesten, futó benyomásoknál nemigen kaphatott még többet a nagyvárosból. A konkrét valóság helyett így inkább olvasmányemlékeire támaszkodik mind a környezet megrajzolásában, mind figuráinak megformálásában. Épp ezért nem is tud igazán a mélyére -75-