Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

Az érdekházasság és a férfi-zsarnokság rabságában vergődő vagy abból menekülni akaró asszonyok mellett gyakran ábrázolja Krúdy a bukott nő sorsát is. Ha az előbbi témákkal kapcsolatban is szükségesnek láttuk a világirodalmi példák emlegetését, itt egyenesen elkerülhetetlennek kell azt mondanunk. Nem a pozitivista irodalomtörténetben gyakorlattá vált, erőszakolt párhuzamkeresésekről van itt szó, hanem a fiatal író olvasmányélményeinek és műveinek olyan korrelációjáról, amely sok mindent elárul a kezdő Krúdy tájékozódásáról, irányt kereső tapogatózásairól. A bukott nő állandóan visszatérő alakja a polgári irodalomnak. Flaubert-től Zoláig, Dumas-tól Dosztojevszkijig világnézet, művészi felfogás, irodalmi irány és érték tekintetében egyaránt rendkívül széles skáláját sorolhatnánk fel a téma nagy feldolgozóinak. A gyakoriság legfőbb oka, hogy a prostituáltak sorsának bemutatása mindig jó alkalmat nyújtott a társadalom álerkölcsének leleplezésére. Másrészt később divattá is válik. Nem véletlen, hogy egymás után születnek meg zenei feldolgozásaik is {Manón Lescaut, Traviatá). De nemcsak külföldön találkozunk vele, a századvég polgárosodó magyar irodalmában is egyre gyakrabban felbukkan. Elég talán Reviczky híres perdita-ciklusára hivatkozni. Krúdy kimutathatóan ismeri mind a külföldi, mind a haza irodalmi példákat, s már diákkori novelláiban megtaláljuk a bukott nő szinte valamennyi típusát Bovarynétól Gautier Margiton át egészen az Assomoir Gervaise-éig. Érdekes, hogy példáit legtöbbször nem is rejtegeti, sőt maga utal mintáira. Boulevard történet című elbeszélése (Orsova, 1894. április 29., május 6., 13.) pl. nem más, mint a kaméliás hölgy történetének alig módosított változata. Egy festő mondja el benne, első személyben, párizsi emlékeit, tragikus szerelmének történetét. Elmondja, hogyan ismerkedett meg Maryvel, aki grisette volt Párizsban. A leány eleinte menekült előle, később azonban a szerelem benne is felülkerekedett a józan ész aggályain. Párizs mellett, egy kis vadszőlős házban laktak, félrehúzódva a világtól, csak szerelmüknek hódolva. A rajongó, nagy érzésben Mary teljesen megtisztult, gyermekét is magához vette. Már-már úgy látszott, boldogságuk mindvégig zavartalan lesz, a tüdőbaj azonban nem kegyelmezett. Mary betegsége és halála szinte teljesen megegyezik Dumas leírásával. Különben maga Krúdy is utal a kaméliás hölgy történetére, halála előtt Mary kimegy a Pere Lachaise temetőbe, Gautier Margit sírjához, halála után pedig oda temetik őt is, a nevezetes sír szomszédságába. -73-