Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

a költősors boldogtalanságát, reménytelenségét példázza. De hősei nemcsak az el nem ért szerelem miatt szenvednek. A Mese egy vén emberről című elbeszélés öreg írója azért lesz öngyilkos, mert a végrehajtó éppen azon a napon kopogtat nála, amelyen 42 év előtt első verse megjelent. Kiábrándultságával, dezilluzionizmusával függ össze, hogy gyakran ábrázol olyan költőket, írókat, akik a meg nem értés, a méltatlan közöny s a nyomorúság elől menekülve, hátat fordítanak a művészi pályának, lemondanak ábrándjaikról, tisztes polgári foglalkozást választanak. így tesz például a Vén fiú című novella {Debreceni Ellenőr, 1894. szeptember 7.) hőse, Fürdő Ede költő és hírlapíró is, aki megelégelve a költősors sok nyomorúságát, addig próbálkozik a szegénységtől való szabadulás kalandosabb lehetőségeivel, míg végül is megadja magát sorsának, hazamegy vidékre, érdekházasságot köt, s felesége birtokának visszaperlésével foglalkozik, pedig előbb még ilyeneket mondott barátjának: „Édes fiam, én szocialista leszek." Ugyanez a téma jelenik meg - kis változtatással - A poéta regénye című elbeszélésében is. (U. o. 1894. október 15.) A padlásszoba romantikáját, a versek és tárcák írását itt is a polgári biztonságot és kényelmet nyújtó házassággal cseréli fel az ábrázolt poéta. Nehéz eldönteni, van-e szerepe a téma gyakoriságában Krúdy egyéni dilemmájának. Kétségtelennek látszik azonban, hogy a fiatal íróban magában is sokat viaskodott a bohém vér és a polgári józanság, az írói elhivatottság érzése és a „főispáni pálya" kecsegtető kilátása, ahogy arról maga is megemlékezik egy előfizetési felhívásában. 0 azonban inkább azokhoz a hőseihez hasonlítható, akik hiába kísérlik meg kiszakítani magukat a redakciók és füstös kávéházak éjszakai világából, hiába akarnak komoly polgár emberekké lenni, nyugtalan végük mindig visszaűzi őket bohém társaikhoz. (Pl. Dezső aszkéta lesz. Orsova, 1895. február 3.) Ezt a bohém éjszakai világot különben is előszeretettel rajzolja Krúdy. Novellái cselekményének, vagy legalább a kerettörténetnek a színhelye leggyakrabban a kávéház, vagy az éjszakai város utcái. Már elbeszéléseinek címei is sokat sejtetnek ebben a vonatkozásban: Az esték romantikája, Éjszakák, Éjszakák az utcán, Éjfél utáni hangulatok, Hajnali történet, Hajnal az utcán stb. Különösen két szempontból érdemelnek figyelmet ezek a művészileg különben még meglehetősen jelentéktelen novellák. Egyrészt önéletrajzi vonatkozásaik, másrészt az érett Krúdyművekkel való hangulati rokonságuk miatt. Más témájú fiatalkori Krúdy-írások is -69-