Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

tartalmazó kötet, Az élet álom is csak a szerző saját kiadásában jelenhetett meg 1931-ben. Elszigeteltségén még az sem változtatott sokat, hogy az utolsó esztendőkben - írótársai elismeréseképpen - kétszer is rámosolygott a szerencse. 1930-ban az elsők között kapta meg a Baumgarten-díjat, majd 1932-ben, Kosztolányi kezdeményezésére, neki ítélték oda - Móricz Zsigmonddal megosztva - a Rothermere-díjat. Ezek kétségtelenül rangos megbecsülést fejeztek ki, alapvetően azonban nem változtattak az eladósodott író sanyarú anyagi helyzetén. Közismert adat, hogy utolsó napjaiban gyertyafény mellett dolgozott, mert felgyülemlett hátraléka miatt kikapcsolták a villanyát. 1933. május 12-én halt meg. Halála után megjelentek a hivatal emberei, és számba vették hagyatékát. Gyorsan végezhettek, nem akadt sok dolguk. Két csíkos nadrág, egy fekete zakó, egy barna szvetter, nyolc ing, egy szürke felöltő, két nadrágtartó, egy zöld és egy szürke kalap s még néhány apróság. Szívszorító lista. A magyar írókat a múltban általában nem kényeztette el a sors, mégis alig lehetne olyat találni, aki ilyen megrendítően kevés leltározni valót hagyott volna maga után. De ha a leltározókat és hitelezőket nem is elégíthette ki ez a hagyaték, az olvasóközönség nem lehetett elégedetlen szellemi örökségével. Csak 55 évet élt, mégis - ma már ezt nyugodtan kimondhatjuk - a XX. század egyik legnagyobb és legértékesebb írói teljesítményét hagyta utókorára, s bár könyvkiadásunk és irodalomtudományunk az utóbbi két évtizedben sokat tett e hatalmas életmű birtokbavételéért, az író születésének századik évfordulóján még mindig van leltározni valónk. (1978) -64-