Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

Ez a befejezés jelképes. Mindegyik írásából ugyanez a végső tanulság cseng ki. A féltve őrzött legenda szertefoszlik, a bűvös varázserő megtörik. Ábrázolhatná-e az író nagyobb erővel és szemléltetőbben a dzsentri-világ dekadenciáját, mint éppen családi legendáinak szétfoszlásán keresztül. Kíméletlen ítélethirdetés ez nemcsak a kincskeresők szétpukkanó ábrándjai felett, hanem egy egész társadalmi osztály felett is, amely már rég túlélte önmagát, de hazug illúziók szappanbuborékai után fut. Bátran hirdeti, hogy a nemesi világ minden olyan kísérlete, amellyel önmagát továbbra is felszínen akarja tartani, eleve kudarcra van kárhoztatva, s nincs erő, nincs hatalom, amely a kikerülhetetlen végzetet feltartóztathatná. Azok közé tartozik, akik a legjelentősebb szerepet játszották a dzsentri-illúziók szétrombolásában. A novellák mellett megpróbálkozott a dzsentri-világ átfogóbb ábrázolásával is. Ezt láthatjuk például az Andráscsik örököse című regényében is. A cselekmény színhelye a régi, akkor még megyeszékhely Nagykálló, s az események egy váratlan örökség körül bonyolódnak. A hirtelen nagy vagyon birtokába jutó Andráscsik Zsuzsika szinte mágnesként vonzza a hozományvadász kalandorokat. Nemcsak a környékbeli dzsentri-gavallérok fenik fogukat az Andráscsik milliókra, hanem még az ország távoli vidékeiről is jönnek a vagyonszomjas fiatalemberek az „aranytollú madár" meghódítására. A szép örökösnő azonban sorra kikosarazza őket, s végül egy becsületes polgárnak lesz a felesége. S ha a dzsentri-gavallérok hopponmaradása, felsülése nem is olyan drámaian átütő erejű, mint a Noszty-fiú végén, a regény így is jelentős alkotás, hiteles rajza egy züllő, önmagát túlélt, már csak csodákban reménykedő, mesebeli örökségekről és hozományokról álmodozó réteg feltartóztathatatlan pusztulásának. Ezekben a dzsentri témájú művekben jutott Krúdy legközelebb ahhoz, hogy igazi kritikai realistává váljék. Sőt egyes írásaiban ezt el is érte. S ezek a társadalombíráló művei jól illeszkednek irodalmunk Mikszáthtól Móriczig húzódó vonulatába. Pályájának következő szakaszában azonban művészete nem ebben az irányban fejlődik tovább. -30-