Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

egy-egy emlék, az én emlékem, amit eltemettek mélyre az élet szelei? És ezek az emlékek eljönnek, egyenkint és sorban s míg rajongva átölelem őket, sírni kezdek s érzem, hogy ismét úgy szeretlek, mint egykor szerettelek, tavaszi napsugár!" (Ifjúság 3. 1.) S talán még a novelláknál is szembetűnőbben jelentkeztek a nyírségi vonatkozások néhány ifjúkori kisregényében. Ilyen például az Ifjúság, a Hamu és a Pál apostol levelei. A két utóbbi könyv alakban máig sem jelent meg, csak az egykori folyóiratok folytatásos közlésében olvasható, az első azonban többször és többféle címen is napvilágot látott. Az Ifjúság fiatal író-hősének történetében lényegében Krúdy saját vívódásaira ismerhetünk, s különös varázsát éppen az a bensőséges líra adja meg, amellyel a nyíri tájat ábrázolja. A Hamu című kisregény az első kísérlet családi emlékeinek feldolgozására. Alakjait szinte kivétel nélkül saját családjának tagjairól mintázta, s ha a cselekmény színhelyéül szereplő kisvárost nem is nevezi meg, abban nem nehéz felismerni az író szülővárosát. A pontos környezetrajz és a zug, félreismerhetetlenül erről tanúskodnak. A Pál apostol levelei kevesebb önéletrajzi vonást tartalmaz, az események színtere azonban itt is a szülőföld. A cselekmény bonyolítása és a jellemek ábrázolása még talán nem mindenben sikerült, a háttér, a környezet rajza, a vidéki nemesi élet bemutatása azonban igen találó s mindezt azzal tette specifikusabbá, s ezáltal emlékezetesebbé, hogy jellegzetesen a nyírségi táj keretébe állította bele szereplőit. Ebben a művében ábrázolta Krúdy először a dzsentri-világot, s így ez a regénye már át is vezet bennünket írói pályájának második szakaszába. Mikszáth jegyében. A nyírségi dzsentri-világ rajza Krúdy műveiben (1900-1910) 1900 táján változás következett be Krúdy pályáján. A naturalista színezetű városipolgári irodalom vonzásából Mikszáth irányába kanyarodott el. Érdeklődése a dzsentri-világ felé fordult. Míg korábban csak elvétve ábrázolt nemesi alakokat, pályájának ebben a szakaszában a dzsentri-tematika szinte egyeduralkodóvá válik. Körülbelül 10 évig tartott ez a kitérő Krúdy művészetében, amelyet általában a Mikszáth-hatás korának szoktunk nevezni. Ez a hatás kétségtelenül kilendítette őt eredeti irányából és nagy kerülőre kényszerítette, azonban ekkor sem vált -26-