Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

több nyári estén szórakoztatta a közönséget azzal, hogy két jó médiumnak bizonyult fiatalembert hipnotizálva, velük különféle bohókás dolgokat végeztetett. Neukomm nemcsak Nyíregyházán dolgozott, hanem vidéken, többek között Tuzséron is, ahol felfedezte, hogy a Salamon-család egyik leánytagja, Salamon Ella, kiválóan alkalmas médium. Az egykorú laptudósítások szerint 1894. szeptember 14-én a tuzséri kastélyban Vragassy, a bécsi mentőegyesület volt igazgatófőorvosa jelenlétében Neukomm hipnotizálta Salamon Ella 22 éves leányt, akit már előzőleg is számtalanszor elaltatott, és akivel hipnotikus álmában szinte hihetetlennek látszó eredményeket produkált. A leány ezúttal is jó médiumnak bizonyult, egyszerre azonban hirtelen nagyot sikoltott, s élettelenül rogyott össze. Az élesztési kísérletek sikertelenek maradtak, a leány halott volt. Krúdy még aznap tudomást szerzett a dologról, s azonnal Tuzsérra utazott, és napokon át helyszínről küldte tudósításait a fővárosi lapok számára. A tragikus eseményből világszenzáció lett. Ügyes tollal írt, színes riportjai a magyar lapokból a nagy külföldi világlapokba is eljutottak. Másik jelentékenyebb diákkori újságírói szereplésére 1895. áprilisában került sor. Ekkor a Tiszán nagy árvíz vonult le. A „Sajtóiroda" kiköltözött Rakamazra és vagy öt napon át onnan küldték tudósításaikat a budapesti lapoknak. Gyalog rótták az utakat, útszéli csárdák borszagú ivószobáiban írták színes riportjaikat az árvízveszély alakulásáról. VIII.-os korában egyébként már a helyi sajtóban is rendszeresen jelentek meg írásai. Különösen Porubszky Pál, & Nyíregyházi Hírlap szerkesztője s egyben Krúdy osztályfőnöke, támogatta és buzdította a fiatal írót. Nyilván Porubszky biztatására vett részt VII. osztályos korában a Bessenyei nevét viselő önképzőkör irodalmi pályázatán is, amelyen aztán díjat is nyert „Lisa menyasszony" című elbeszélésével. 1895. júniusában érettségizett. Érettségi után már nem sokáig maradt Nyíregyházán. Apja ügyvédet vagy „megyei embert" szeretett volna nevelni belőle, ő azonban minden szülői ellenkezés ellenére is, véglegesen az írói pálya mellett döntött. Először Debrecenbe megy, majd nemsokára Nagyváradon találjuk rövid ideig, a következő állomás pedig Budapest, ahol csakhamar a legnagyobb lapok szerkesztőségében dolgozik. Ettől kezdve állandóan a fővárosban él, csak néha-néha látogat haza Nyíregyházára. A szülőföld, a nyíri táj emlékei, szeretete azonban elkíséri őt egész életére, hogy termékeny írói pályájának kimeríthetetlen tárháza, kincsesbányája legyen. (1953) -19-