Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

Alapvetően az sem változtat a lényegen, hogy Kapás Dezső a Krúdy-szövegeken kívül ezúttal Ady-verseket is beépített színpadi játékába. Az ötlet nagyon találó. Ady és Krúdy művészete csak látszólag különbözik egymástól olyan erősen, mint ahogyan sokan hiszik. Valójában - ebben egyet kell értenünk Kapással nem csak a Három Holló asztalánál ültek együtt gyakran, nem csak a kupában voltak ők testvérek, művészetük is sok rejtett szállal kapcsolódott egymáshoz. Kapás Dezső darabjában azonban nem mindig szerencsésen történik ez az illeszkedés. Egyes Ady-versek idegenül és erőszakoltan hatnak szövegkörnyezetükben. Önmagában is vitatható, lehet-e mégoly szép, mégoly hangulatos idézetekből is drámát összetákolni, de ebbe nem érdemes most belemenni, elvégre egy megnyugtatóbb végeredmény akár ezt a módszert is igazolhatná. Sajnos, ez a színpadi Rezeda nem igazolja a szerzőt. Az idézetek jó része ismerős, a szituációk többségével már találkoztunk, általában nagyon sok az elkoptatott Krúdy-rekvizitum a darabban. Vitathatatlan, hogy Krúdy novelláiban és regényeiben is gyakori az ismétlődés, bizonyos helyzetek, motívumok visszatérése, az író kifogyhatatlan variáló képessége azonban a legtöbbször képes feledtetni az olvasóval az ötletek vérszegénységét. A filmen és a színpadon előbb válnak bántóakká a visszaköszönő jelenetek, a nézőnek hamarabb támad csömöre a másodszor vagy már sokadszor feltálalt fogásoktól. S ha már a fogásokat említettük, folytassuk is az étkezéssel. Tudjuk, hogy az evés-ivás örömeinek ábrázolása milyen fontos szerepet játszott Krúdy művészetében, főként kései írásaiban, Az élet álom kötet nagy novelláiban. Eléggé közismert, hogy korábban sem vetette meg az élet materiális élvezetét, de nem minden tanulság nélkül való, hogy a nagy „étkező novellák" többségét akkor írta, amikor a betegség egyre inkább elhatalmasodott rajta, s inkább már csak gondolatban ehette végig az étlapot. De akárhogyan volt is, Huszárik Zoltán kitűnő érzékkel állította a Szindbádfilm hangsúlyos helyeire a nagy étkezési jeleneteket, s Sára Sándor húslevesének arany medalionjai, s a hatalmas koncból mesteri ütéssel kipottyantott velő remegése örökre emlékezetes marad a film minden egészséges gyomrú nézője számára. Ugyanez a néző azonban már valamivel kevesebb lelkesedéssel „ette végig" Ga-158-