Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

gyönyörű könyv"-nek, egy „prózaizált és krúdysított, de mégis annyira belső versű Byron-hősköltemény"-nek, egy „mindenkitől nemesen különböző, erős poéta írásá"-ának nevezi. Saját ifjúkorának s a századforduló Budapestjének történetét írta meg Krúdy A vörös postakocsiban, vagy ahogy Ady mondja: „...eldalolta tegnapi ifjúságának boszorkányos muzsikájú dalát." A regény valóban rengeteg önéletrajzi vonatkozást tartalmaz, mégsem ezek megírása volt az író elsődleges célja. Egy nyíltan tendenciózus, nagy, leleplező művet akart írni a korabeli Budapestről, könyörtelen élességgel feltárva korának ellentmondásait, a társadalom erkölcsi züllöttségét, a hazugság álarca mögé rejtett igazi arcát. Nyíltan is bevallja a mű előszavában, hogy Le Sage sánta ördögének szerepére vállalkozik, aki leemeli a házak tetejét, és úgy mutatja meg az emberek életét Don Cleofásnak, a diáknak. Mi látható Krúdy világában a leemelt háztetők alatt? „Emberi arcok, alakok és hangok, amelyek mellettünk elsuhannak, ismerősök, ismeretlenek; ostobák és okosok találkája, tolvajok és hamispénzverők gyülekezete, a becsületes ember, mint a fehér holló, ellenben több ékszerrel és erkölccsel kalmárkodó úr és hölgy; a pesti vásár, amint valaki az ablakon át nézi a dolgokat. Az urak és hölgyek ruha nélkül közlekednek, a sánta ördög benéz a háztetőkön..." (A vörös postakocsi. 9. lap.) Két világot mutat be Krúdy e regényében, az arisztokrácia és a kispolgárság világát. A letűnő, már csak külső formákban, gesztusokban élő arisztokrácia megtestesítője Alvinczi Eduárd, a legendás gazdagságú különc főúr, a híres kártyás és turfkirály. Krúdy - akit különben is oly sok szál kapcsolt a klasszikus orosz irodalomhoz, különösen Puskinhoz és Turgenyevhez - ezúttal Lermontov nyomán egy új „korunk hősét" akart teremteni Alvinczi alakjában. Alvinczi vörös postakocsija éppen anakronisztikus volta miatt nemcsak a múltnak, hanem a századforduló magyar társadalmának is jelképe. A polgári, kispolgári világ fő képviselője a regényben Rezeda Kázmér hírlapíró, akiben az író tulajdonképpen saját magát rajzolja meg. A cselekmény szálai Madame Louise szalonjában futnak össze, itt találkozik egymással a két világ. Rezeda Kázmér és Horváth Klára elégikus, tiszta szerelme, az, ahogyan ez a vidéki színésznő a londoni vásár haláltánc jelenetének Évájához hasonlóan átlép egy hanyatló világ erkölcsi sírgödrén, a tisztaság és jóság diadalát hirdeti egy hamisságra, kufárságra épült világban. -146-