Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

vörös borban elkészítve kedvelik, a harcsát V. Károly receptje szerint finom süteménymorzsával és tiszta vajjal kirántva, a töltött vadkanfőt az angol Kendali grófok szakácsának szokása szerint kívánják, a fogoly török szakácsokkal igazi piláfot főzetnek maguknak, a tengeri csigát ciprusi borral fogyasztják, a piruló apró rákokat szakajtóban szolgálják fel asztalukra. így válnak ezek a históriai figurák Szindbád és Szomjas Guszti úr, s Az élet álom című kötet nagy „étkező novellái" hőseinek közvetlen rokonaivá. Az író láthatólag maga is nagy élvezettel írja le a fiatal királyi pár, a két árva gyermek ínyenckedő lakomáit, de - legalább szimbolikusan - a következményeket is felvillantja. Egyik alkalommal a Csele-patakból kifogott, különlegesen szép rákokat kapnak, s míg ők az élvezetekbe merülten, önfeledten ropogtatják a különleges csemegét, az író nagy művészi erővel sejteti a közelgő nemzeti tragédiát. Mint Krúdy történelmi témájú műveinek általában, a Három király című trilógiának sincs különösebben gazdag irodalma. Az egyes kötetek megjelenésekor ugyan többek között olyan kritikusok méltatták figyelmükre mint Németh László, Benedek Marcell és Bálint György. Később azonban még a Krúdy-rajongók tudatában is háttérbe szorult a mű. A legrészletesebben Sőtér István foglalkozott vele 1954-es Krúdy-tanulmányában. 0 az akkori szűkkeblű irodalompolitika számára igyekezett elfogadhatóvá tenni Krúdyt, így érthető módon főként realizmusát hangsúlyozta, s éppen ebben a történelmi trilógiában vélte felismerni Krúdy realizmusának csúcsát. Azóta találóan mutatott rá Szabó Ede, hogy a nagyrealista epika itt inkább csak a látszat, a kényelmes, kedvtelve részletező, tiszta vonalvezetésű stílus optikai csalódása. Valóban, a regény realista vagy romantikus jellegének megítélésében inkább Bálint Györggyel érthetünk egyet, aki a Festett király megjelenése után írta a Nyugatban, de megállapítása az egész trilógiára is érvényes, hogy a modern történelmi regényírókkal szemben Krúdy reális romantizmusa inkább Dickensi juttatja eszünkbe. „Talán csak az adagolás aránya más - teszi még hozzá Bálint György - Dickens módszere: két rész realizmus, egy rész fantázia. Krúdyé pedig ennek a fordítottja." Külön izgalmas téma lehetne annak vizsgálata, volt-e a regénynek valami külön aktuális mondandója is a maga kora számára. Krúdy több nyilatkozatában is utalt művének kettős aktualitására, vagyis arra, hogy a 400 éves évfordulón túl a trilógia témája is időszerű a vesztett háború és az elbukott forradalmak után. -132-