Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

királlyá választásának előzményeit, a tokaji tárgyalásokat, majd magát a székesfehérvári királyválasztást látjuk, s közben figyelemmel kísérhetjük a Budáról Pozsonyba menekült Mária életét, s azt a következetes harcot, amelyet a bátyja érdekében folytatott a magyar trón megszerzéséért. A harmadik rész a pozsonyi királyválasztás körülményeit és Ferdinánd fehérvári királlyá koronázását mondja el. A gyéren folydogáló cselekményért bőven kárpótolnak bennünket a pompásan megrajzolt figurák és a pazar bőséggel ontott kitűnő részletek. Krúdy nem a nagyszabású történelmi tablók ábrázolásában jeleskedett elsősorban, hanem az epizódokban remekelt. Hősei talán nem mindenben egyeznek a históriából ismert modellekkel, de íróilag feledhetetlenül megragadott figurák. A három király, akikre a trilógia összefoglaló címe utal: II. Lajos, Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd. A regény igazi központi hőse azonban Mária, II. Lajos felesége. Az ő alakja fogja egységbe a meglehetősen mozaikszerű cselekményt. A szereplők ábrázolásánál nem realista, inkább romantikus ecsetkezeléssel dolgozik az író, alakjai azonban mégsem egysíkúak. Nem angyalok vagy ördögök, mint általában a romantikus regények hősei. II. Lajos akaratgyenge, határozatlan, befolyásolható, de annyi természetes gyermeki báj s önfeláldozás is van benne, hogy végül is nem válik egyértelműen ellenszenvessé. Szapolyai a nemzeti érdekek védelmezője, de Dózsa és parasztjainak hóhéra is. A legegysíkúbb Ferdinánd, aki azonban alig jelenik meg közvetlenül a színen, hiszen helyette is inkább Mária cselekszik. Mária szinte még gyermeklányként kerül Magyarországra, s már férje oldalán is neki kell magára vennie az uralkodás gondjait, II. Lajos halála után pedig még nagyobb feladatot vállal: minden körülmények között megszerezni a magyar koronát bátyjának, Ferdinándnak. Húszévesen jut özvegységre, s szinte hihetetlen energiával és meglepő tudatossággal kezd hozzá családja hatalmának kiépítéséhez. A regény olvasása közben könnyen hajlandók vagyunk az író túlzásának tekinteni Mária ilyen irányú ténykedésének ábrázolását. Ha azonban utána lapozunk a történelemkönyvekben, meglepődve tapasztalhatjuk, hogy mennyire közel járt itt az író a tényekhez, hogy a 20 éves özvegy valóban mennyire mindenkinél világosabban ismerte fel és következetesebben képviselte egész dinasztiája érdekeit. Nem túlzás, hogy valóban vele kezdődött Magyarország Habsburg gyarmatosítása. Vitathatatlan, hogy Máriát néhány árnyalattal rokonszenvesebbé formálta az író, mint amilyen a históriai Mária valóban volt de nem eszményítette őt sem. -129-