Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

elevenedtek meg olyan műveiben, mint A komáromi fiú, Az álmok hőse, A vörös sapkások, Az utolsó honvédek. De vissza-visszanyúlt még régebbi korokhoz is (Letűnt századok, Kun László, Pogány magyarok). A szabadságharc mellett főként a kuruc-kor foglalkoztatta gyakran képzeletét. E témakörből legszebb A szabadság csillaga című kisregénye. Ezek ifjúsági művek. Felnőtteknek szánt első történelmi regénye, A magyar jakobinusok 1910-ben született. Már ebben is megfigyelhetők szinte mindazok a sajátságok, amelyek Krúdy későbbi történelmi műveit is jellemzik. Utána azonban jóidőre mégis kiszorul a történelem Krúdy érdeklődési köréből, hiszen éppen akkor talált rá igazán saját világára, hosszú keresés után ekkor teremtette meg legjellegzetesebb, legsajátabb hőseit, Szindbádot, Rezeda Kázmért, Alvinczi Eduárdot, s akkor indította el hódító útjára a vörös postakocsit. A 10-es évek elején kezdődött írói fénykora és ez a Tanácsköztársaság bukásáig tartott. Ebben az évtizedben nem írt történelmi témájú műveket, s bizonyára nem véletlen, hogy általában ifjúsági művei is háttérbe szorultak. Az ellenforradalmi rendszer uralomra jutása után azonban megtört Krúdy pályájának íve. Nemcsak emberi-világnézeti reményei vesztek el, íróilag sem találta többé a helyét. Az ellene irányuló támadások egy idő után elcsitultak ugyan, a kialakuló új légkör azonban semmiképpen sem kedvezett sajátos hangú művészete továbbfejlődésének. Az a világ, amelyben ő olyan otthonosan mozgott, a világháborúval végképp lezáródott, s a 20-as évek magyar viszonyai között egyre idegenebbül érezte magát. Még alig múlt 40 éves, s máris úgy tűnhetett számára, hogy kiöregedett korából. Rossz közérzetét még csak tetézte, hogy korábbi fizikai ereje is apadóban volt, többször betegeskedett, s egyre gyakrabban kellett szanatóriumba vonulnia. Pályájának ebben a válságos időszakában figyelme ismét a történelem felé fordult, s a húszas éveket szinte végigkísérik a történelmi regények. 1922-ben jelent meg az Al-Petőfi, 23-ban a Rózsa Sándor és a Repülj fecském, 25-ben A templarius és a Jockey-Club, 26-ban a Mohács, 29-ben a Festett király s 30-ban Az első Habsburg. Tudunk róla, hogy regényt akart írni Shakespeare-ről s még a halála előtti évben is egy Garibaldi-regény terve foglalkoztatta. Joggal nevezhetnénk tehát ezt az évtizedet a történelmi regények periódusának Krúdy pályáján. -126-