Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

Mikszáth égöve alatt - Részletek Irodalomtörténet-írásunk hosszú időn át úgy könyvelte el, hogy Krúdy pályája elején Mikszáth nyomán indult. A valóságban azonban Mikszáth hatása csak 1900 táján vált észrevehetővé Krúdynál, aki mögött akkor már 8-10 éves írói tevékenység állott, s ez nem kevesebb, mint félezer novellát és néhány kisregényt jelentett. Kimutathatóan ismerte már diákkorában is Jókait, Mikszáthot, a pályakezdő Krúdy mégsem őket követte, inkább a 90-es években nálunk is megerősödő naturalista színezetű, városi-polgári irodalomhoz csatlakozott. Jellemző már az is, hogy legtöbb ekkori írásában városi kisemberek, hivatalnokok és kereskedők életét választotta témául. Érdekelték a szociális problémák, s szaporodtak a társadalmi kérdéseket feszegető írásai. 1900 körül, Az aranybánya című regény után azonban jól érzékelhető irányváltozás következett be írói fejlődésében. A fordulatról legszembetűnőbben tematikájának átalakulása árulkodik. A városi-polgári figurák megritkultak írásaiban, érdeklődése egyre inkább a vidéki nemesi kúriák világa, különösen pedig a dzsentri réteg felé fordult. A változást jelezte az is, hogy a korábbi mesterek helyét egyre határozottabban Mikszáth foglalta el. Amikor Krúdyval kapcsolatban Mikszáth követéséről beszélünk, természetesen nem utánzásra gondolunk. Kétségtelen, hogy e pályaszakaszának alkotásain felismerhetők bizonyos mikszáthos jegyek, de nyomatékosan hangsúlyozni kell, hogy ekkor sem lett belőle epigon. Mikszáth irányain belül is meg tudta őrizni önállóságát. Sőt, nem túlzás azt állítani, hogy a Mikszát-hatás végeredményben nem elnyomta, hanem felszabadította egyéni mondanivalóját. Mindenekelőtt azzal, hogy figyelmét szülőföldje, a Nyírség felé fordította, s ezzel felszínre hozta sok-sok személyes ifjúkori élményét. A korábban gyakran tollára vett nagyvárosi környezetben akkor még elég bizonytalanul mozgott a vidéken felnőtt író. Ábrázolni kívánt polgári alakjait sokkal inkább olvasmányaiból ismerte, mint a valóságból, a dzsentri világról azonban bőségesen álltak rendelkezésére saját közvetlen élményei és tapasztalatai. Csak az apai-nagyapai házban megismert figurákra, s a környezetében hallott történetekre, -114-