Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

nyakán élősködő úri világ emlegetésével eleinte azt a látszatot kelti, hogy jó úton halad, később azonban a dzsentri apológiájába csap át: „Nem igaz, hogy a gentry léha. Van közte könnyelmű elég, főként pedig volt. A maradék gentry, a mai versenyt gazdálkodik a bérlőkkel és hogy gavalléros hajlandósága, ázsiai lustasága néha erőt vészen rajta, azt meg kell neki bocsájtani. A magyar gentry életre való, szívós fajta. Apáinkat a körülmények - az ötvenes-hatvanas évekbeli nagy szomorú csendesség, a gazdasági és politikai élet pangása - sodorták bele a költséges sírva-vigadásba... A gentrynek erőhöz kell kapni ismét, és levetkezni hibáit, hogy újjászületve, méltón töltse be helyét a nemzet vezetésében, ami mindig az ő kezében volt." Ez a dzsentri-apológia két szempontból is figyelmet érdemel. Egyrészt az író következő korszakában keletkezett műveinek megváltozott dzsentri-szemléletét mérhetjük hozzá, amikor bátran leszámol ezekkel a nézetekkel, s olyan könyörtelen szenvedélyességgel ábrázolja a dzsentri kikerülhetetlen pusztulását, mint kevesen mások. Másrészt azonban ezek a hamis illúziók kétségtelenül arról a sajátos kettősségről is árulkodnak, amely származásából, családi örökségéből adódóan végigkísérte Krúdyt szinte egész pályáján. S hogy ezek az illúziók az író letagadhatatlan fejlődése ellenére is milyen makacsul tartották magukat, s talán sohasem foszlottak szét véglegesen, bizonyítja, hogy még évtizedekkel később is fel-felbukkant nála a nemesség vezető szerepének gondolata. Bármilyen fogyatékosságai vannak is azonban e regénynek, a Pál apostol levelei mégsem egyértelműen rossz mű. Leginkább témája mutat előre az író következő korszaka felé. Ha novelláiban elszórtan írt is már korábban a vidéki kisnemesi világról, lényegében ez az első nagyobb szabású műve a dzsentriről. * Időrendben következő regénye a Száll az ének szájrul-szájra. Nagyobb terjedelmű írásai közül alighanem ez a leggyengébb. Nemcsak elnagyoltabb, kidolgozatlanabb minden más korai írásánál, hanem a legkevésbé érezzük önálló, eredeti alkotásnak is. Esetenként más müveivel kapcsolatban is rámutattunk már irodalmi mintaképeire, az első pesti években főként Turgenyev hatására. Itt azonban többről van szó. A regény félreismerhetetlenül Jókai: És mégis mozog a föld című művének meglehetősen ügyetlen utánzata. -106-