C. Tóth Norbert: Szabolcs megye hatóságának oklevelei Budapest-Nyíregyháza, 2002. (Jósa András Múzeum Kiadványai 53. Nyíregyháza, 2003)
1423. márc. 24. (in Kallo, in quind. med. quadr.) Marky-i Antal szabolcsi alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy Kallo-i Szaniszló fia: János Miklós-napja előtti szombaton (1422. dec. 5.) familiárisaival és jobbágyaival együtt elfogta Kallo-i Lewkes fiának: Miklósnak János fia: István nevü Napkor-on lakó jobbágyát, majd ura kérésére egy időre kezesség mellett szabadon bocsájtotta. Amikor Miklós a megye által megjelölt időpontban előállította a jobbágyot, János azt állította, hogy pro publicis suis criminibus fogta el, amennyiben a Kallo-i piacról haza felé menet in libera via quandam mulierem iobagionissam, a Napkor-ról való Lőrinc feleségét vi dehonestasset, közben meg is verte, sőt ki is fosztotta. Azt Ígérte, hogy állítását quampluribus probis et idoneis viris bizonyítani fogja, azonban tizenötödnapon, amikorra a megye a bizonyítást kitűzte, sem ö, sem familiárisai és jobbágyai nem jelentek meg. Ekkor ök úgy ítéltek, hogy István huszonötödmagával tegyen tisztítóesküt, amelyet ő a mai napon, ahogyan kell, le is tett. Papiron, a szöveg alatt négy gyűrűspecsét darabjaival, amelyekből az egyiken pajzs, a rrásikon egy rombusz alsó csúcsából két félkör indul végein egy-egy csillaggal, a harmadikon négy kör látható, és egy nyomával. DL 54347. (Kállay cs. lt. 1400-229.) 331 1423. jún. 3. (Cassouie, in corp. Christi) Zsigmond király Meggyes-i Zsigmondhoz. Elpanaszolta neki Kyskallo-i János volt jobbágyának, Orros (dictus) Lászlónak özvegye: Erzsébet (prov.) és fia: János, a király mészárosa, hogy más levelével már szigorúan utasította, hogy a panaszosoknak adja vissza házukat, amely Kallo-i birtokrészén áll, és amelyet a fenti Lászlótól jogtalanul elvett, azonban írott parancsára ügyet sem vetve ezt nem tette meg, söt midőn az özvegy előállt kérésével, őt in dedecus sexus muliebris illetlen szavakkal gyalázta és fenyegetésekkel halmozva el kikergette a házból, ahol nomine inquilini cuiusdam iobagionis vestrí per vos in ipsa domo collocati lakott. Levelének lebecsülését vobis non immerito inputantes megparancsolja vicereciproca, hogy további utasítást nem várva a házat azonnal adja vissza a panaszosoknak egy szabolcsi szolgabíró jelenlétében, ellenkező esetben a jelen oklevéllel utasítja a megye ispánját vagy alispánját és szolgabíráit, hogy miután megtudták az igazságot, per remédia opportuna vegyék rá parancsa teljesítésére, auctoritate nostra regia presentibus in hac parte ipsis attributa et iure mediante, máshogy tenni ne merjenek. Oklevelét az elolvasása után a felmutatónak adják vissza. Szabolcs megye 1423. júl. 3-i jelentéséből. 1423. jún. 26. Zichy VIII. 109. - Helyes kelte: okt. 23. Lásd 335. 332 1423. júl. 3. (in Kallo, sab. p. visit. Marie) Marky-i Antal szabolcsi alispán és a négy szolgabíró jelenti Zsigmond királynak. Jún. 3-i parancsára megidézték maguk elé Meggyes-i László fiát: Zsigmondot, aki Erzsébet asszonnyal szemben előadta, hogy a vitás házat férje propter suam pauper[itatem] omnino desolasset et destruxisset, desolatam pro nonnullis collectis, iuribus et censibus, videlicet XII florenis nove monete, semper in omni anno a prefato Ladislao eidem Sigismundo evenire debendis, quasquidem pecunias a mondott hat éven keresztül nem fizetett meg, coram multis probis nobilibus et providis viris prefatam domum et fundum összes hasznával és tartozékával együtt az elmaradt adók fejében Zsigmondnak in perpetuum dedisset, donasset et contulisset possidendam. Mivel Zsigmond mindezt több szomszédos és határos nemessel ac nonnullis providis probis viris ac civibus de predicta Kallo bizonyította, úgy ítéltek, hogy a fentiekről nyolcadmagával tegyen esküt.
