Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

miatt letartóztatta, s előbb a kistarcsai, majd 1950. X. 24.-től 1953. VIII. 17.ig a recski munkatábor foglya volt. Általában bányában dolgozott, az útépítésnél pedig a csillés lovakat vezette. 1957-től mint fűtő a Képzőművészeti Múzeumban dolgozott. SATZGER GÉZA HUBERT, BÁLVÁNYOSI huszárfőhadnagy (Pozsony, 1917. X. 17. - Kocsatovka, 1943. I. 24.) Anyja: Leidenfrost Theodora. Apja: Satzger Pál földbirtokos. Vallása: ev. 1939. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd a III. önálló huszárszázadhoz helyezték. 1942. IV. 15.-től a 6. önálló huszárszázad szakaszparancsnokaként a 2. hadsereg Don menü hadműveleü területén frontszolgálatot teljesített. 1942. IV. l.-én főhadnaggyá léptették elő. Az 1943.1. végi kocsatovkai körvédelmi harcokban hősi halált halt. SAXLEHNER LAJOS huszárszázados (Párizs, 1909. VI. 15. - Osztrogozsszk, 1943. I. 19.) Anyja: Holtoványi Leopoldina. 1940. XI. 1.-től az 1. huszárezredben ténylegesítési próbaszolgálatot teljesített. 1941. XI. l.-én, 1940. V. l.Jei ranggal átvették a honvédség hivatásos állományába, s egyidejűleg főhadnaggyá nevezték ki. Ezt követően a kassai VIII. önálló huszárszázadban szolgált. 1942. VIII. 20.-tól mint a 22. önálló huszárszázad arcvonalmögötd üsztje a 2. hadsereg Don menti hadműveleti területén frontszolgálatot teljesített. 1942. X. l.-én századossá léptették elő. 1943. I. 18.-án a VII. hadtest villámcsoportjának (sízászlóaljának) összekötő tisztjeként megsebesült, s kórházba szállították. Másnap az Osztrogozsszkból való kitörés kezdetekor eltűnt. SAY GÉZA huszárzászlós (Baja, 1925. IX. 6. -) Anyja: Mayrhofer Elza Anna. Apja: Say József csendőr alezredes. Vallása: r. k. 1944. XI. 15.-én a „Csaba királyfi" Gyorsfegyvernemi Hadapródiskola elvégzése után Vasváron zászlóssá avatták. A Berlinben elvégzett páncélelhárító tanfolyam után, 1945.1. 23.-tól Ludwigslustban a 10. újonckiképző huszárszázad szakaszparancsnoka volt. V. 2.-án amerikai hadifogságba esett. A wuppertali fogolytáborból 1945. karácsonya után megszökött, s 1949. V.-ig Németországban alkalmi munkákból (favágó, géplakatos, mosogató, stb.) kereste kenyerét. Ezt követően Ausztráliában, majd 1958-ban onnan az USA-ba vándorolt ki. 1963-ig mint útépítő, raktáros, szobafestő, pincér és közel 10 évig mint szerszámlakatos dolgozott. Angol, német, francia és orosz nyelv és irodalom szakon elvégezte a pittsburgi egyetemet, majd pedagógiából magiszteri, német nyelv és irodalomból pedig magiszter arüsius fokozatot szerzett. 1963-tól 1985. évi nyugdíjba vonulásáig középiskolai angol, német és francia szakos tanárként tevékenykedett. Közben 1966 és 1976 között a Pasadena City College esd tanfolyamán tanított. A fafaragás és a szobrászat terén, ugyancsak mint operaénekes és költő jelentőset alkotott. A 90-es években rehabilitálták, s főhadnaggyá léptették elő.