Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

parancsnokaként szolgált, közben a budapesti Lovagló- és Hajtótanárképző Iskola hallgatója is volt. 1933. XI. 1.-től 1938. XI. 1.-ig mint lótenyésztési előadó a Szabolcs-Ung vármegyei testnevelési és népgondozó felügyelőség nyíradonyi kirendeltségén teljesített szolgálatot. 1935. VIII. 20.-án századossá léptették elő. Nyíregyházára visszakerülve a 4/3. lovasszázad parancsnoki teendőit vette át, s részese volt az erdélyi bevonulásnak és az 1941. IV-i délvidéki hadműveletnek. 1941. VII. és XI. között az 1. lovasdandár ukrajnai hadműveletei során harctéri szolgálatot teljesített mint a 4/3. lovasszázad parancsnoka. 1942. III. 1.-én őrnaggyá léptették elő. V. 1.én a 4/1. huszár pótosztály parancsnokává nevezték ki. 1943-ban törzstiszti tanfolyamot végzett. 1943. XI. 1.-től a kolozsvári IX. önálló huszárszázad parancsnoki tisztségét látta el. 1944. I. 1.-én alezredessé léptették elő és a kolozsvári 25. felderítő osztály vezetésével bízták meg. 1944. IX. 4.-től a 9. felderítő osztály parancsnokaként Dél-Erdélyben frontszolgálatot teljesített. X. 5.-én Tordánál megsebesült, a hátországba került. Ezután már nem kapott beosztást. 1945. I.-ban jelentkezett a demokratikus hadseregnél. Előbb a vásárosnaményi bevonulási központ, illetve határőrs, 1945. Vl.-tól 1947. I. 1.-ig pedig a nyíregyházi kiegészítő parancsnokság parancsnoka volt. Ezt követően XI. 1.-ig a szegedi honvédkerület lóügyi előadójaként tevékenykedett. Betegség miatt saját kérelmére 1947 XII. 1.-én nyugállományba helyezték. Nyugdíját rövidesen megvonták tőle, s az 50-es években vidéken fuvarosként, s csikósként kereste kenyerét. 1957-től a budapesti laboratóriumi felszerelések gyárában mint betanított munkás dolgozott. 1958. III. 31.-én lefokozták. FÁY ELEMÉR, VITÉZ FAJI vezérőrnagy (huszár) (Zádorháza, 1885. X. 30. - Budakalász, 1955. III. 28.) Anyja: Szentmiklóssy Klementina. Apja: Fáy István földbirtokos, országgyűlési képviselő. A Ludovika Akadémia elvégzése után 1906. VIII. 18.-án mint hadnagy a cs. és kir. 2. huszárezrednél kezdte meg tényleges katonai szolgálatát. Mint szakasz-, majd századparancsnok ezen alakulatnál szolgált az első világháború előtti és alatti években is, miközben két részletben a dandár tiszd iskolát abszolválta. Előbb a keleti hadszíntéren, majd 1916. I.-i sebesülését követő 5 hónapos kórházi ápolás után mint kiképzőcsoport-parancsnok az olasz hadszíntéren teljesített frontszolgálatot. A tanácskormány bukása után jelentkezett a Nemzed Hadseregbe, s a Dunántúli 2. huszárezredbe osztották be. 1920. III. 1.-től mint a visszamaradó különítmény parancsnoka, illetve századparancsnok az 1., később a 3. huszárezredben szolgált. Az 1936 előtti években az 1. huszárezred parancsnok-helyettesi teendőit látta el. 1928. V. 1.-én alezredessé, 1935. XI. 1.-én pedig ezredessé léptették elő. 1936. és 1938. VIII. 1. között a 2. huszárezred parancsnoka volt. Ezt követően a HM lópótlás felügyelői, 1941. VIII. 1.-től 1942. VIII. 1.-ig pedig a m. kir. állami lótenyésztő intézetek katonai felügyelői tisztségét látta el. 1940. V. 1.-én tábornokká léptették elő. 1942. XI. 1.-én nyugállományba helyezték. Rendfokozatától már közvedenül a háború után megfosztották.