Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

beosztásban vonult el ezredével Lengyelországba, ahol VII. elején megsebesült. 1944. VII. lO.-étől X. 24.-éig Nagyváradon és Szilsárkányban a pótkeret beosztott tisztje, majd XI. 2.-áig ismét aknavető szakaszparancsnok. Ezután 1945. III. 22.-éig Budapesten tartózkodott, kapcsolatot tartott az ellenállási mozgalommal, majd jelentkezett a magyar katonai parancsnokságon. Igazolását követően a HM-ban szolgált. 1946. X. l.-étől 1951. V. l.-i nyugállományba helyezéséig Örkényben a Honvéd Lóidomító Telep Parancsnokságán alosztályvezetői teendőket látott el. 1947. III. 1.-én őrnaggyá léptették elő. 1957. XI. 28.-án mint disszidenst lefokozták. BOLZA ANTAL, GRÓF huszárfőhadnagy (Pozsony, 1916. VI. 13. - Mans (Franciaország), 2001. IX. 10.) Anyja: Szilvinyi Johanna. Apja: gr. Bolza Rezső földbirtokos. Vallása: r. k. A gyulai reálgimnáziumi érettségi után a Ludovika Akadémiát 1939. VIII. 20.-án fejezte be, s mint hadnagyot Szentesre az V. önálló huszárszázadhoz helyezték. 1941. X. L-jét követően, átszervezés folytán Bácstopolyára helyezett alakulata szakaszparancsnoki, arcvonalmögötti tiszti, tisztesiskola parancsnoki, anyagi tiszti, majd pótkeret parancsnoki teendőit látta el. 1942. IV. 1,én főhadnaggyá léptették elő. 1942. Vl.-tól a 13. önálló huszárszázad szakaszparancsnokaként a 2. hadsereg Don menti hadműveleti területén frontszolgálatot teljesített. 1942. VIII. 16.-án a Moszdscsjétől délkeletre levő erdőnél aknaszilánk sérülés érte. A keleti hadszíntérről visszatérve ismét Bácstopolyán szolgált. 1943. X. l.-étől Szentesen a 2/1. huszárosztály osztálysegédtisztje, majd ezred másodsegédtisztje volt. Ezredével 1944. Vl.-tól részt vett a lengyelországi, majd magyarországi harcokban. 1944. X. 17.-én nyilasellenes kijelentései miatt letartóztatták és az 1. huszárhadosztály tábori bírósága XII. 4.-én öthavi fogságra ítélte. Az ítélet végrehajtását elhalasztották, illetve az ellenség előtti vitéz magatartása miatt eltörlését helyezték kilátásba. Közben megsebesült, budapesti, majd marcali kórházban ápolták és Somogy megyében szovjet fogságba esett. 1945. III. 27.-én jelentkezett a demokratikus honvédségbe. VIII. 1.-én századossá léptették elő, XI. 6.-án pedig két év rangelőzéssel jutalmazták magatartását. 1946. IX. 19.-én saját kérelmére a honvédségtől elbocsátották. 1949. III. 22.-én elhagyta az országot. 1960-tól mint az osztrák hadsereg (Bundesheer) századosa, 1973-tól pedig őrnagya teljesített szolgálatot. 1974-75-ben békefenntartó tisztként Közel-Keleten tevékenykedett. BÓNIS BERTALAN, TOLCSVAI páncélos százados (1941. VII. 1. -ig huszárfőhadnagy) (Edelény, 1913. IX. 16. -?) Anyja: Altorjay Ilona. Apja: Bónis Aladár Borsod vármegye alispánja. Vallása: ref. 1936. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd a VII. csendőrlovas alosztályhoz került. 1939. I. 23.-án a miskolci VII. önálló huszárszázadhoz, VIII. 1.-én Munkácsra a 3. huszárezredhez, X. 1.-én pedig az 1. hegyi huszárszázadhoz helyezték át. 1940. V. 1.-én főhadnaggyá léptették elő. 1941. II. 1. és VI. 30. kö-