Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

majd szakaszparancsnoknak Nagyváradra a 3/1. huszárosztályhoz került. Végig itt szolgált, részt vett ezrede 1944. évi keleti hadszíntéri és magyarországi hadműveleteiben. 1945. V-ban amerikai fogságba esett, ahonnan X.-ben tért haza. 1946. I. 31.-én igazolták, XII. 1.-én saját kérelmére szolgálaton kívüli viszonyba helyezték. Kezdetben apósa birtokán segédkezett, majd egy sikertelen határádépési kísérlet miatt 1949. I. és IX. között feleségével együtt Buda-Délre, majd Kistarcsára internálták. Szabadulása után egy évig árukihordó volt, majd családjával Tiszaföldvárra telepítették ki. A kitelepítés ideje alatt a martfűi állami gazdaságban dolgozott, s 1952. VIII. 9.-én mint kitelepítettet lefokozták. 1953 és 1956 között a szentendrei papírgyár segédmunkása volt. 1956. X. 30.-án feleségével együtt Ausztriába menekült, ahol nyugdíjazásáig, 1980-ig az osztrák belügyminisztérium menekültügyi osztályán alkalmazták. BOBROVNICZKY TAMÁS, NEMES BOBROVNIKI ÉS SZENTANNAI huszárszázados (Bécs, 1908. IX. 6. - Budapest, 1983. XII. 29.) Anyja: Surmin Gizella. Apja: Bobrovniczky Tamás nyá. vezérőrnagy. Vallása: r. k. 1931. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd Sopronba, a 3. huszárezredhez helyezték. 1938. XII. 31.-ig a 3/1. lovasszázad szakaszparancsnoka volt, közben 1934. X. 1.-én főhadnaggyá lépett elő. 1933-34-ben Komáromban lovastiszd lovaglótanfolyamot végzett. Alakulata századparancsnokaként részt vett az 1939. III.-i kárpátaljai és az 1941. IV-i délvidéki hadműveletben, s az erdélyi bevonulásban. 1939. I. l.-jétől IV. 30.-áig Munkácson a 3/1. huszárosztály osztálysegédtisztje, majd Munkácson és Nagyváradon a 3/2. lovasszázad parancsnoka volt. 1940. IX. 1.-én századossá léptették elő. 1941. VII. 1. és X. 30. között Ukrajnában ezrede másodsegédtisztjeként frontszolgálatot teljesített. A hadműveled területről visszatérve 1942. X. Lig maradt alakulatánál, majd Orkénytáborban és a Dunántúlon a Huszár Központi Lovas Iskola parancsnokának segédtisztje volt. 1945. II. 15.-én hadibeosztást kapott és a vértesi harcok alatt 3/5. lovasszázad parancsnoka volt. 1945. III. 17.-én súlyosan megsebesült és Felsőgallán szovjet fogságba esett. 1945. ÍV. 26.-án mint gyógyíthatatlan súlyos sebesültet leadták a debreceni honvéd kórháznak, s a hosszú kórházi kezelésből felépülve 1947. IV. 18.-ától mint előadó a HM Lóügyi Osztályán szolgált. 1947. XI. 16.-án lóügyi osztályvezetői beosztásba helyezték. Közben őrnaggyá, majd alezredessé lépett elő. 1950. IV. 1.-én nyugállományba helyezték. 1958. IV. 12.-én mint „osztályidegent" lefokozták. BODÓ TIHAMÉR, DIÓSADI huszárszázados (Feketetó, 1913. VII. 29. - Willmington /USA/, 1982. IV 1.) Anyja: Somjay Aranka. Apja: Bodó János országgyűlési képviselő. Vallása: r. k. 1935. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd szakaszparancsnoknak Ceglédre a 2/5. lovasszázadhoz helyezték. 1937. XI. l.-étől 1938. IV. l.-éig a komáromi equitáció I. évfolyamának hallgatója volt, azu-