Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

BÁRD-BRUCKER BÉLA huszárhadnagy (Palánka, 1923. II. 20. -) Anyja: Ucsnay Margit. Apja: Brucker Béla földbirtokos. 1944. XI. 15.-én a Körmendre települt Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá. Egy németországi tiszti tanfolyam elvégzése után az 5. újonckiképző huszárszázadhoz vezényelték. A háború befejezését követően néhány hónapot angol hadifogságban töltött el, majd a francia megszállási területen egy lovardában mint lovaglótanár és állatorvosi asszisztens tevékenykedett. Ezt követően tolmácsként a Nemzetközi Menekültügyi Szervezetnél (IRO) dolgozott, majd 1949. Vl.-ban Ausztráliába települt át. Itt először mint szobainas, majd mint tejporgyári munkás kereste kenyerét. Utána fényképész műtermet, majd nyomdát nyitott, ahol a sajtó számára készített fotóanyagokat. BÁRDIÓ SÁNDOR huszáralezredes (Sümeg, 1899. IX. 28. -?) Anyja: Hubinszki Etelka. Apja: dr. Bárdió Ferenc ügyvéd, közjegyző. A bécsújhelyi Katonai Akadémia elvégzése után 1918. VIII. 17.-én hadnaggyá kinevezve a 15. huszárezred pótkeretéhez került. 1919. VIII. 15. és 1921. VIII. 16. között a Dunántúli 2. huszárezredben szolgált, majd a létszámcsökkentés folytán elbocsátották a honvédség kötelékéből. 1929. II. 1.-én a 3. huszárezredben újra szolgálattételre jelentkezhetett. Előbb géppuskás szakaszparancsnok, 1932. VII. 1.-től Sopronban lovasgéppuskás századparancsnok, majd 1935. X. 1.-től Pápán a 3/3. lovasszázad parancsnoka volt. Közben 1931. X. 1. és 1932. VI. 1. között Komáromban elvégezte a lovastiszti lovaglótanfolyamot. 1941. VII. 1.-én mint a 3/4. lovasszázad parancsnoka vonult el a keleti hadszíntérre, ahol hamarosan átvette a 3/II. huszárosztály parancsnokságát. VIL 17.-én kitűnt Olhovec elfoglalásánál. A harctérről hazatérve 1941. XI. 1. és 1943. II. 1. között mint 72. kiegészítő kirendeltség lónyilvántartó tisztje Munkácson tevékenykedett. A törzstiszti tanfolyam abszolválása után 1943. V. 1.-től Kassán a VIII. önálló huszárszázad parancsnoka volt. 1942. IX. 29.-én őrnaggyá léptették elő. 1943. X. 1.-én a 24. felderítő osztály huszárszázadának parancsnokává nevezték ki, melynek kötelékében 1944. III. 20.-án a galíciai hadszíntérre vonult el. VII. 1.-én alezredessé léptették elő, IX. 1.-én pedig átvette a 24. felderítő osztály parancsnokságát. 1944. XI. 6.-án tüdőgyulladással kórházba került, s mivel alakulatát feloszlatták 1944. XII. 31. és 1945. III. 15. között mint a 24. gyaloghadosztály törzsszázadának parancsnoka, majd V. 9.-ig mint a német LIX. hadtest összekötő üsztje tevékenykedett. 1945. V. 10.-től 1948. VII. 7,ig, javarészt a tifliszi táborban szovjet hadifogságban volt. Hazatérése után a honvédségből elbocsátották, majd 1958. III. 31.-én lefokozták. Lesenceistvándon szőlőingaüanán gazdálkodott.