Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

Hadiakadémiát. 1924. IX. l.-étől százados. 1925. I. 22.-én a HM Elnökségéhez helyezték, 1926. IX. l.-étől pedig Szombathelyen a 3. vegyesdandár parancsnokságon tevékenykedett. 1929. X. l.-ével a budapesti 1. vegyesdandár parancsnokságára, 1930. V. l.-ével pedig a 3. huszárezredhez került át. 1932. X. 1. és 1936. II. 1. között a honvéd főparancsnokság lovassági szemlélőjének nyílt állományához tartozott. 1934-ben lovas törzstiszti tanfolyamot is végzett, ezután az 1. vegyesdandár parancsnokság vezérkari szolgálatot teljesítő személyi tartaléka volt. Ebben a beosztásában 1939. II. l.-éig maradt, közben 1936. V. 1.-én őrnaggyá lépett elő. 1939. II. 1.-én az „Örkény vitéz" lovas tábor parancsnokságához vezényelték. 1939. V. 1.-én alezredessé léptették elő. 1940. XII. 1.-én a 2/II. huszárosztály parancsnoka lett, ténylegesen viszont továbbra is az örkénytábori Lovagló- és Hajtótanárképző Iskola segédtisztje és a harcászat tanára volt. 1941 IV.-ban viszont szentesi huszárosztálya élén vett részt a délvidéki hadműveletekben. 1942. VIII. 20. és X. 10. között a keleti hadszíntéren, a 2. hadsereg parancsnokságán teljesített frontszolgálatot. 1942. IX. 30.-án ezredessé léptették elő. XI. 1.-én osztályparancsnoki beosztásából felmentették, s 1943. VI. l.-éig az örkénytábori lovassági központi iskola kiképzésvezetője volt. Ezután 1944. VII. 10.-éig Nagyváradon szolgált mint a 3. huszárezred parancsnoka. 1944. VI. 16.-án a lovashadosztály kötelékében ezrede élén vonult el a hadműveleti területre. 1944. VII. 10.-én Iwanowon súlyos fokú ideggyengeséggel került a varsói hadikórházba. 1944. IX. l.-étől a kolozsvári IX. hadtestparancsnokságon szolgált. X. 1. és XI. 16. között Sopronban a 9., utána 1945. III. 28.-áig a szombathelyi 3. honvédkerület parancsnokság előadója. 1945. V. 3.-tól X. 18.-ig amerikai fogságban volt. 1948-ban távozott az országból. BAITZ OSZKÁR, VITÉZ BEODRAI vezérőrnagy (hitszár) (Budapest, 1893. X. 22. - Budapest, 1958. XII. 20.) Anyja: Tost Ilona. Apja: Baitz József cs. és kir. törzstiszt. Vallása: r. k. Tényleges katonai szolgálatát 1913. VIII. 18.-án a mödlingi Katonai Műszaki Akadémia 1-2., majd a bécsújhelyi Katonai Akadémia 3. évfolyamának elvégzése után a cs. és kir. 10. huszárezredben kezdte meg. Ezen alakulattal vett részt az első világháborúban. A 48 havi elsővonalbeli arcvonalszolgálatból 45-öt az orosz, 3-at pedig az olasz hadszíntéren töltött. 1918-ban 3 hónapig a belgrádi vezérkari tanfolyam hallgatója volt, majd a cs. és kir. 31. gyaloghadosztályhoz osztották be. A tanácskormány alatt a vörös Vasashadosztály törzsében szolgált, majd 1919. VIII. 2.-án belépett a Nemzeti Hadseregbe. A műegyetemi karhatalmi zászlóalj századparancsnoka volt, s egyidejűleg a műegyetem hallgatója is. 1921. X. 1. és 1922. X. 1. között elvégezte a Hadiakadémiát. Ezt követően a HM 3/d., majd Elnöki osztályán tevékenykedett. 1930. XI. 1.-től 1933. VIII. 1.-ig a 2. vegyesdandár beosztott vezérkari tisztje, majd a Kormányzó Katonai Irodájára helyezték át. 1935. VII. 1.-től 1941. I. 1.-ig bukaresti, ezen belül 1937. V. 1. és 1939. V. 1. között Bukarest székhellyel ankarai magyar katonai attasé. A délvidéki hadművelet során, 1941. IV. 8. és VI. 15. között a Kleist páncéloscsoportnál, az ukrajnai hadjárat alatt, 1941. VI.