Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

TAKÁCH GÉZA, NEMES NAGY-KÜRTHI ÉS KIS-JÓKAI huszárszázados (Sopron, 1917. X. 1. - ?) Anyja: Kraft Vilma. Apja: Takách Jenő nyá. alezredes. Vallása: ev. 1939. I. 15.-én a Ludovika Akadémián avatták hadnagygyá, majd szakaszparancsnoknak Ceglédre, a 2/IL huszárosztály géppuskás századához helyezték. 1941. XI. l.-én főhadnaggyá léptették elő. 1942. X. 1.től 1943. VIII. 20.-ig a 2. huszárezred karpaszományos iskoláján oktatott, majd 1944. VII. l.-ig az örkénytábori Lovagló- és Hajtótanárképző Iskola hallgatója volt. 1944. VII. 1. és X. 10. között galíciai területen, majd a Kárpátokban mint a bácstopolyai 13. felderítő osztály huszárszázad parancsnoka frontszolgálatot teljesített. 1944. X. 10.-én Vezérszálláson (Róna-bérc) megsebesült, majd felgyógyulása után XI. 23.-án Csurgóra, a törzspótszázadhoz vonult be. 1944. XI. l.-én századossá léptették elő. 1945. I. 1.-től Felsőszelin, a Huszár Kiképző és Felállító Központ állományában mint gyűjtőtiszt tevékenykedett. 1945. V. 5.-én amerikai fogságba esett, s Romilly sur Sein és Mailly le Camp hírhedt lágereiből 1946. III. 15.-én tért haza. 1947. IV. 19.én végkielégítéssel elbocsátották a honvédségtől. 1952. VII.-ig Cegléden gazdálkodott, majd helyi vendéglátóipari vállalatok alkalmazottja volt. 1954től Kecskeméten tatarozó, állatforgalmi, majd kézműipari vállalat tisztviselőjeként kereste kenyerét. 1958-ban megfosztották rendfokozatától. 1990-ben rehabilitálták és 1995-ben őrnaggyá léptették elő. TAKÁCH LAJOS, DURAI huszárezredes (Lajtafalu, 1893. VIII. 25. - Sopron, 1973. IV. 4.) Anyja: Marton Margit. Apja: Takách Zoltán földbirtokos. Vallása: ev. 1913. VIII. 18.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd a cs. és kir. 11. huszárezredhez helyezték. Az első világháborúban ezredében 32 hónap arcvonalszolgálatot teljesített, közben 1916-ban Horodenkán közelharc tanfolyamot végzett, 1917. IX. l.-én főhadnaggyá léptették elő. 1919. III. és VII. között a soproni vörös, majd a szombathelyi huszárosztályban szolgált. 1921. VIL-tól a keszthelyi huszárszázad állományába tartozott, 1922. IV.-tól 1931. X. l.-ig pedig a soproni 3. huszárezredben mint távbeszélő dszt, majd 7 évig mint az árkászszázad parancsnoka tevékenykedett. 1921-22-ben Budapesten híradó-, 1923-ban Komáromban lovaglótanfolyamot végzett. 1921. IX. l.-én századossá léptették elő. 1930. III. 1. és VII. 19. között elvégezte a törzstiszti tanfolyamot, s 1932. XI. l.-én őrnaggyá léptették elő. 1931. X. 1.-től 1935. X. l.-ig a magyaróvári testnevelési és népgondozó kirendeltség lónyilvántartó tisztje, ezt követően 1939. I. l.-ig Keszthelyen a III. csendőrlovas alosztály parancsnoka volt. 1937. V. l.én alezredessé léptették elő. Szolgálataiért 1938-ban a MER Lovagkeresztjével tüntették ki. 1939. I. 1.-től Nagykanizsán a városi katonai parancsnokságon, majd a 25. kiegészítő parancsnokságon lónyilvántartó tiszti teendőket látott el. 1940. X. 15.-től a szombathelyi III. hadtest, majd 3. honvédkerület parancsnokságán volt lóügyi előadó. 1941. V. l.-én ezredessé léptették elő. 1945. V. 20.-án Stájerországban szovjet fogságba esett, ahonnan 1948. IX. 9.én tért haza. 1949. VII. 29.-én elbocsátották a hivatásos tiszti szolgálatból.