Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

SZŐNYI GYULA, DR. huszárzászlós (Budapest, 1925. XII. 19. -) Anyja: Szelecsényi Ilona. Apja: dr. Szőnyi Gyula miniszteri tanácsos, címzetes egyetemi tanár. A „Csaba királyfi" Gyorsfegyvernemi Hadapródiskola elvégzése után, 1944. XI. 15.-én avatták zászlóssá. Ezt követően évfolyamtársaival együtt Drezdába, századparancsnoki tanfolyamra vezényelték. 1945. I. 20. és III. 10. között Bambergben, a 8. újonckiképző huszárszázad kötelékében szolgált. Innen rajparancsnoknak Meiningenbe, a magyar 1. páncélvadászezredhez irányították. 1945. IV. 4.én amerikai fogságba esett, mely során francia területen előbb a marseillei, majd a mailly le camp-i fogolytáborban sínylődött. 1945. X. 22.-én tért haza. A demokratikus honvédség keretében 1945. XI. 5. és 1946. II. 8. között az 1. vasút- és hídépítő zászlóaljban tevékenykedett. 1992. VIII. 14.-én érvényesítették zászlósi rendfokozatát, egyben századossá léptették elő. SZTAMORAI LÁSZLÓ huszárszázados (Temesvár, 1910. VI. 4. - Pilisvörösvár, 1955. V. 27.) Anyja: Podeó Paula. Apja: Sztamorai János, a Nemzed Hitelintézet vezérigazgatója. 1932. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd Ceglédre a 2/1. huszárosztályhoz helyezték. 1939. IX. 30.-ig ezen alakulat szakaszparancsnokaként teljesített szolgálatot. 1936. XI. l.-én főhadnaggyá léptették elő. 1939. X. 1. és 1941. IV. 30. között az l/l. huszárosztály szakasz-, majd századparancsnoka, s a tartalékos üszd iskola oktatótisztje volt. 1941. V. l.-én századossá léptették elő. 1941. V. 1.-től 1943. IX. 30.-ig a kiskunfélegyházi 39., majd az érsekújvári bevonulási központ lónyilvántartó tisztje. Ezt követően 1944. VIII. 31.-ig Szentesen és Szabadkán a 2/IL huszárosztály századparancsnoka, majd pótosztály parancsnoka. 1944. IX. 1.-től a dél-erdélyi hadműveleti területen az 1. tábori huszár pótezred-parancsnokság beosztott tisztje, majd ezred másodsegédtiszt. XI. 28.-án Felső-Cikolamajornál lábsérülése miatt a budapesti Honvéd Gyógyfürdő kórházba utalták. 1945. II. 20.-án jelentkezett a demokratikus honvédségbe, előbb a szentesi, majd a békéscsabai kiegészítő parancsnokság parancsnoka volt. 1947. XII. l.-én őrnaggyá léptették elő. 1948. XI. l.-én nyugállományba helyezték. 1949. II. 8.-án az ÁVH őrizetbe vette, majd ugyanezen év XII. 10.-én „bűnpártolásért" (feljelentési kötelezettség elmulasztásáért) 2 évi börtönre ítélték. 1951. II. 10.-én szabadult, s az Építőipari Földmunkát Gépesítő Vállalatnál gépkocsivezetőként helyezkedett el. Egy közúti szerencsédenség következtében hunyt el. SZUNYOGH GYÖRGY, VITÉZ huszárszázados (Nagyvárad, 1908. VI. 6. - Császár, 1945. III. 18.) Anyja: Miskolczy Irma. Apja: Szunyogh Albert huszárezredes. Vallása: ref. 1930. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd Budapestre az 1. huszárezredhez helyezték. 1932. X. 23. és 1933. IV. 30. között Komáromban a lovastisztek lovaglótanfolyamán vett részt. 1933. XI. l.-én főhadnaggyá léptették