Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)
MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK
S ZENT-KlRÁLLYI ÁRPÁD, VITÉZ PRIMŐR SEPSISZENTKIRÁLYI ÉS KISSÁROSI huszárzászlós (Gagy, 1924. VII. 26. - Cleveland, 1994.) Anyja: Pálffy Eszter. 1944. XI. 15.-én a Vasvárra telepített „Csaba királyfi" Gyorsfegyvernemi Hadapródiskolán avatták zászlóssá. Ezt követően évfolyamtársaival együtt németországi továbbképző tanfolyamra vezényelték. 1945. IV. végén mint az 5. (másutt 8.) újonckiképző huszárszázad beosztott tisztje esett amerikai fogságba. Az 50es években elhagyta az országot, s az USA-ban telepedett le. Műszaki egyetemet végzett, s tervező mérnökként dolgozott. SZENTPÁLY-JUHÁSZ EGON huszáralezredes (Lemberg, 1891. III. 21. - Budapest, 1954. VII. 28.) Anyja: GiaxaMollináry Franciska. Apja: Heinrich Juhász cs. kir. tüzér vezérőrnagy. Vallása: r. k. Tényleges szolgálatát a bécsújhelyi Katonai Akadémia elvégzését követően 1912. VIII. 18.-án kezdte meg. 1914. V. l.-ig a cs. és kir. 6. ulánusezred kötelékében szakaszparancsnokként Galíciában szolgált, majd alakulatával mint szakaszparancsnok, később segéddszt a szerb és az orosz hadszíntereken harcolt. 1917. V. 1. és 1918. XII. 31. között már századosi rangban, s a nehézgéppuskás század parancsnokaként az 5. huszárezreddel az orosz hadszíntéren teljesített frontszolgálatot. Ezt követően 1920. IV. 6.-ig nem szolgált, majd a debreceni huszárosztályhoz került. 1929. X.-től 1941. L3Lig a HM Külföldi Attasé Csoportjában tevékenykedett. 1939-től a csoport vezetőjévé nevezték ki. 1936. VI. l.-én alezredessé léptették elő. 1941. II. l.-jével saját kérelmére nyugállományba vonult. SZEPESHÁZY CSABA, FELSŐVÍZKÖZI huszárhadnagy (Eperjes, 1923. IV. 2. - Budapest, 1995. I. 18.) Anyja: Meliorisz Mária. Apja: dr. Szepesházy Bertalan földbirtokos. Vallása: r. k. 1944. XI. 15.-én a Körmendre települt Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá. Előtte 1943ban Orkénytáborban géppuskás tanfolyamot végzett. 1945. V. 10.-én az 1944. X.-ben felállított és a Dunántúlra, majd XIL-től Bajorországba telepített III. újonckiképző huszárosztály 9. újonckiképző huszárszázadának szakaszparancsnokaként szovjet fogságba esett, ahonnan 1947. VII. 14.-én tért haza. Ezt követően elbocsátották a tényleges szolgálatból. 1947-48-ban alkalmi munkákból élt, majd a Posta Központi Járműtelepén szénhordóként, illetve kazánházi fűtőként dolgozott, s 1951-ben ugyanott mint könyvelő kereste a kenyerét. 1958-ban megfosztották rendfokozatától. 1984-ben mint postai főfelügyelő ment nyugállományba. 1994-ben rehabilitálták, s századossá léptették elő.
