Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

vetően a polgári életben próbált megélhetési lehetőséget biztosítani családjának, eközben volt napszámos Nyíregyházán, segédmunkás a Diósgyőri Vasgyárban, alkalmi munkás, gomabatenyésztő, kocsikísérő és biztosítási ügynök. A munka mellett elvégezte a Jogi és Államtudományi Egyetemet, ahol 1948ban doktorált. Diplomája megszerzését követően többnyire főkönyvelőként dolgozott Mihályiban, Demecserben, Kisvárdán, s végül Budapesten, ahol a Pénzügyminisztériumban 52 évesen revizorként alkalmazták. Különös érdeklődést mutatott a török történelem iránt, utikönyve két kiadást is megért. 1958. II. 8.-án megfosztották rendfokozatától. SZAKÁLL ZOLTÁN, NEMES LOSONCZI huszáralezredes (1897. V. 24. - ?) Tényleges katonai szolgálatát a Ludovika Akadémia elvégzése után 1915. VII. 15.-én kezdte meg. 1927. V. l.-én századossá léptették elő. 1938-tól 1941. X. l.-ig a 2. huszárezred ezred elsősegédtisztje volt. Ezt követően Bácstopolyára, az V. önálló huszárszázadhoz helyezték. 1942. III. 31.-én alezredessé léptették elő. 1942. Vl.-tól mint a 13. önálló huszárszázad parancsnoka a 2. hadsereg hadműveleti területén frontszolgálatot teljesített. 1943. III. 1.-től Budapesten a HM. 5. osztályán tevékenykedett. SzALONTAi LUKÁCS huszárzászlóshelyettes (Kiscsecs, 1912. XII. 25. - ?) Anyja: Szekeres Márta. Apja: Szalontai Lukács. Vallása: g. k. Ajutasi csapataltisztképző iskolát 1933-ban végezte el, s ezt követően a 4. huszárezredhez helyezték. 1933. VII. 27. és 1938. I. 31. között a VII. csendőrlovas alosztály egyik szakaszparancsnok-helyettese volt. 1938. II. 1.-től a lovas testőrségnél szolgált, majd 1940. XI. 1. és 1944. X. 30. között a 4/6. lovasszázad szolgálatvezetője, később szakaszparancsnoka volt. 1941. VII. 1. és XI. 1. között mint a 4/6. lovasszázad szolgálatvezetője és az osztály ütközetvonat parancsnoka törzsőrmesterként Ukrajnában frontszolgálatot teljesített. 1944. I. 1.-től zászlóshelyettessé léptették elő, s a próbaszolgálatra való egyidejű beosztása mellett III. 15.-én átvették a honvédség hivatásos állományába. Ujabb harctéri szolgálata 1944. VI. 12.-én vette kezdetét, mikor a 4/6. lovasszázad nehézfegyver szakaszparancsnokaként elvonult a keleti hadszíntérre. 1944. VIL 27.-én megsebesült és kórházba került. 1944. X.-ben a 9. újonckiképző huszárszázadhoz vezényelték, melynek szakaszparancsnokaként 1945.1. l.-én a németországi Bambergbe települt ki. 1945. IV. 13.-án amerikai fogságba esett, ahonnan X. 27.-én tért haza. 1946. IX. l.-én nyugállományba helyezték. A polgári életben az 50-es és 60-as években mint ménesvezető dolgozott a Bábolnai Állami Gazdaság csőszpusztai honvédségi ménesénél, a Kerteskői Állami Versenyló Tenyésztelepen, s mint bérelszámoló Bakonybélen. 1964-ben a porvai méntelepen alkalmazták.