Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

elő. 1921-től Budapesten az 1. huszárezredben szolgált. 1924. IX. l.-én századossá léptették elő. 1926. V. 20.-tól 1930. VIII. l.-ig a jutási csapataldsztképző iskola állományába tartozott. 1930. VIII. 1.-től Székesfehérváron a II. csendőrlovas alosztály, 1935. VIII. 1.-től pedig a ódalmandi kincstári csikótelep parancsnoka volt. 1936. V. l.-én őrnaggyá, 1939. XI. l.-én pedig alezredessé léptették elő. 1940. VIII. l.-én a soproni III. önálló huszárszázad parancsnokává nevezték ki. 1942. IV. 21.-től mint a 7. önálló huszárszázad parancsnoka a 2. hadsereg hadműveled területén frontszolgálatot teljesített. 1942. X. l.-én ezredessé léptették elő. 1942. XI. 15.-én Nyíregyházára, a 4. huszárezred állományában helyezték át. 1943. V. 15.-től az OdalmandSüttvényi csikótelep parancsnoki teendőit látta el. SZABÓ IVÁN, BESSENYŐI huszárezredes (Bessenyőtelek, 1892. II. 23. - Nyíregyháza, 1955. I.) Anyja: Czóbel Margit. Apja: Szabó Elemér gazdálkodó. Vallása: r. k. Tényleges katonai szolgálatát a Ludovika Akadémia elvégzése után 1914. VIII. l.-én kezdte meg. Az első világháborúban mint az 5. honvéd huszárezred szakasz-, majd századparancsnoka vett részt. 1915-ben megsebesült, s 1916. Vll.-ban a Bruszilov-offenzíva során orosz fogságba esett. A szibériai lágerekből 1920-ban tért haza. A két világháború közötti időszakban előbb Miskolcon, majd lótenyésztési előadóként a szikszói testnevelési és népgondozó kirendeltségen szolgált, később Nyíregyházán, utána Nagyatádon a IV. csendőrlovas alosztálynál tevékenykedett. Ezt követően a gyulai testnevelési és népgondozó kirendeltség lónyilvántartó tisztje volt, majd ismét Nyíregyházára helyezték. 1936 nyarától 1938-ig a 4. huszárezred pótkeretének, majd a 4/IL huszárosztálynak parancsnoki teendőit látta el. 1937. XI. l.én alezredessé, 1942. III. 30.-án pedig ezredessé léptették elő. Részt vett a felvidéki bevonulásban, s alakulatát mozgósították az 1939. I. 6.-iki munkácsi cseh betörés visszaveréséhez. A 4/IL huszárosztály élén jelen volt az erdélyi bevonuláson és az 1941. IV.-i délvidéki hadműveletben. Mint lónyilvántartó tiszt 1941. X. 1.-től a mezőcsáti 56. kiegészítő kirendeltségen, közvetlenül előtte a losonci 21. kiegészítő parancsnokságon szolgált. 1942. IL l.-én a HM lóügyi előadója, majd 1943 tavaszán rövid ideig az ódalmandi csikótelep parancsnoka. Betegsége miatt 1943. Xl.-ben nyugállományba helyezték. Hadifogságban nem volt. 1949-ig Miskolcon, azután Nyíregyházán élt. Nyugdíját 1950-ben megvonták tőle. SZABÓ JÓZSEF huszárezredes (Kecskemét, 1898. IV. 24. - Budapest, 1980. IV. 8.) Anyja: Sztroháll Irma. Apja: dr. Szabó László törvényszéki bíró. Vallása: r. k. 1917. VIII. 17.-én a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd Debrecenbe, a 2. honvéd huszárezredhez helyezték. 1917. XI. 20. és 1918. XI. között az első világháború olasz hadszínterén alakulata szakasz- majd századparancsnokaként frontszolgálatot teljesített. 1918. XI. l.-én főhadnaggyá léptették elő. A ta-