Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

STIPSICZ ISTVÁN, BÁRÓ TERNOVAI huszárszázados (Bécs, 1912. V. 14. - Budapest, 1990. XI. 9.) Anyja: Bayer Leopoldina. Apja: br. Stipsicz Károly nyá. vk. ezredes. Vallása: r. k. 1934. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd szakaszparancsnoknak Komáromba, a 3. huszárezredhez helyezték. 1935. V. 1. és 1943. IV. 23. között mint szakaszparancsnok, osztálysegéddszt, majd századparancsnok Szentesen a 2/1. huszárosztálynál szolgált. 1938. XI. l.-én főhadnaggyá, 1942. III. 30.-án pedig századossá léptették elő. 1936. X. 1. és 1937. VI. 30. között Komáromban elvégezte a központi lovastiszti lovaglótanfolyamot. 1943. IV 23.-án Kassára, a VIII. önálló huszárszázad kötelékébe osztották be. 1943. VI. 26. és 1944. III. 26. között a 23. könnyű hadosztály huszárszázadának parancsnokaként a megszállt ukrán, galíciai hadműveled területen frontszolgálatot teljesített. 1944 tavaszán a galíciai Ottyniánál megsebesült. Felgyógyulása után mint további arcvonalszolgálatra alkalmaüan 1945. II.-ig a német 7. páncéloshadosztály, a szintén német 4. hegyi hadosztály és a magyar 1. hadsereg parancsnokságán mint összekötő dszt tevékenykedett. Nyugati hadifogságából visszatérve 1947. V 19.-én elbocsátották a honvédség kötelékéből. STIPSICZ KÁROLY, BÁRÓ TERNOVAI huszárszázados (Bécs, 1910. VII. 21. - Bécs, 1972. X. 14.) Anyja: Bayer Leopoldina. Apja: br. Stipsicz Károly nyá. vk. ezredes. Vallása: r. k. 1933. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd Kecskemétre, az l/II. huszárosztályhoz került. 1935. X. 1. és 1936. VI. 30. között Komáromban részt vett a lovastisztek lovaglótanfolyamán. 1937.1. 4.-től IX. 30.-ig Székesfehérváron repülő híradóiskolán volt. 1937. X. l.-én a VI. csendőrlovas alosztály állományába helyezték át. 1937. XI. 1.-től 1938. IX. 30.-ig a Hadiakadémia hallgatójaként a budapesti 1. lovastüzér osztály állományába tartozott. 1937 és 1940 között elvégezte a Hadiakadémiát, de nem vették át a vezérkari tisztek csoportjába. 1940. XI. 15. és 1941. VI. 22. között a kolozsvári IX. önálló huszárszázadban szolgált. 1941. VI. 22. és XII. 3. között Ukrajnában mint a 3. közelfelderítő repülőszázad alantos tisztje (megfigyelő tiszt) harctéri szolgálatot látott el. 1941. XI. l.-én századossá léptették elő. 1941. XII. 15. és 1944. IX. 22. között a kolozsvári IX. önálló huszárszázad, majd a 25. felderítő osztály századparancsnoka, később segédtisztje volt. 1942. II. l.-én ugyan a légierő átvette, de a szolgálati beosztása a lovasságnál tartotta. A 25. felderítő osztály segédtisztjeként 1944. IV. 20.-tól a galíciai, kárpátoki, majd dél-erdélyi hadszíntéren ismét frontszolgálatot teljesített. 1944. IX. 22.-én Aranyosgyéresnél megsebesült. A 205. vöröskeresztes hadikórház állományával Németországban amerikai fogságba esett. Onnan hazatérve az I. hadtest igazoló bizottságán igazolták, majd a tényleges szolgálatból elbocsátották. A Műszaki Egyetem szaktanfolyamának elvégzése után, 1947-től a sopronperesztegi téglagyár újjáépítésénél dolgozott. 1950-ig az építkezés ügyvezetője volt. 1956-ban elhagyta az országot, emiatt 1957. XII. 24.-én lefokozták. Bécsben telepedett le.