Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

endőit látta el. 1938. VTII. l.-én a 2/II. huszárosztály parancsnokának nevezték ki. 1935. V. l.-én alezredessé, 1939. XI. l.-én pedig ezredessé léptették elő. 1940. XII. 1.-től 1941. IX. 30.-ig a székesfehérvári 4. kiegészítő parancsnokság lónyilvántartó tisztje volt, majd 1945. V. l.-ig hasonló beosztásban a móri 12. kiegészítő kirendeltségen, majd II. hadtestparancsnokságon tevékenykedett. 1942-ben a MER Tisztikeresztjével tüntették ki. 1945. V. 1. és X. között amerikai fogságban volt, utána 1947. XI. 22.4 hazatéréséig Bajorországban a Magyar Javak Zárgondnokságán teljesített szolgálatot. 1948. X. 26.-án elbocsátották a szolgálatból. SOLTÉSZ EMIL huszárőrnagy (Nyíregyháza, 1903. II. 17. - ?) Anyja: Farkas Ida. Apja: Soltész Endre törvényszéki bíró, földbirtokos. Vallása: ref. Katonai szolgálatát mint karpaszományos huszár 1924. IX. l.-én Tolnán, a 3. huszárezredben kezdte. Az egri vámőrdsztképző tanfolyam elvégzése és a csapat próbaszolgálat teljesítése után 1930. IV. l.-én mint emléklapos hadnagyot hivatásos tisztté nevezték ki és Sopronba, a 3/1. huszárosztály 1. lovasszázadának állományába osztották be. 1933. IX. 20.-tól 1935. V. l.-ig Komáromban, a 3/IL huszárosztálynál szolgált, itt végezte el a lovasdsztek lovaglótanfolyamát is. A főtiszd szabályzadsmertető tanfolyamot 1937-ben, a gázdszd tanfolyamot pedig 1938ban abszolválta. 1933. XI. l.-én főhadnaggyá léptették elő. 1935. V. l.-én Szentesre, a 2/1. huszárosztályhoz helyezték át, ahol 1938. XI. l.-ig mint segédtiszt tevékenykedett. Ezt követően rövid ideig Cegléden, a 2/IL huszárosztály segédtisztje volt, majd a 2. huszárezred másodsegéddsztjeként vett részt az erdélyi bevonulásban, illetve az 1939. IIL-i kárpátaljai és az 1941. IVi délvidéki hadműveletben. 1940. V. l.-én századossá léptették elő. 1943. VII. 1.-től XI. l.-ig a 2. huszárezred páncéltörő ágyús század parancsnoka volt. 1944. IV. 30.-ig ismét ezred másod-, 1945. III. 28.-ig pedig ezred elsősegédtiszt Szabadkán, illetve 1944. VI. 11.-től a keled és a magyarországi hadműveleti területen. 1944. Xl.-ben őrnaggyá léptették elő. A háború utolsó napjaiban szolgálataiért a MÉR Lovagkeresztje hadidiszítménnyel a kardokkal kitüntetésben részesítették. 1945. V. 8. és IX. 14. között amerikai fogságban volt. Hazatérte után - mint a budapesti 1. honvédkerület-parancsnokság, majd a Magyar Vöröskereszt hadifogolyirányító tisztje -1946. V. 31.ig szolgált. SOLYMOSSY JÁNOS, VITÉZ NEMES vezérőrnagy (huszár) (Székelyudvarhely, 1885. IV. 20. - Milwaukee, 1960. XII. 26.) Anyja: Dávid Ilona. Apja: dr. Solymossy Lajos állami főreáliskolai igazgató. A Ludovika Akadémia elvégzését követően 1909 és 1916 között mint szakasz-, majd századparancsnok a cs. és kir. 2. huszárezredben szolgált. 1911. XI. l.-én főhadnaggyá, 1915. XI. l.-én pedig századossá léptették elő. Az első világháborúban kisebb megszakításokkal ezen utóbbi alakulatával, majd a cs. és kir. 13. huszárezred század- és osztályparancsnokaként, végül a cs. és kir. 12. ulánus-