Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

ségnél szolgálattételre jelentkezett. 1945. V.4g a miskolci 19. gyalogezred, majd V. és VI. között a sátoraljaújhelyi kiegészítő parancsnokság parancsnoki teendőit látta el, VI. és VII. között pedig a szegedi 5. honvédkerület vezérkari főnökeként teljesített szolgálatot. 1945. X. l.-én már vezérőrnaggyá léptették elő. 1945. VIII. l.-én a 6. hadosztály parancsnokává nevezték ki, s ezen beosztását 1947. V.-ig látta el. 1947. IX. l.-én nyugállományba helyezték. SCHWARTZ MIKLÓS, MEDGYESI huszárezredes (1892. V. 12. - ?) Tényleges katonai szolgálatát 1914. VII. 28.-án kezdte meg. A két világháború közötti, s az azt követő háborús évek alatt javarészt a 3. huszárezredben szolgált. 1937. XI. l.-én alezredessé léptették elő. 1939ben a HM Elnökség B osztály fogalmazó tisztje volt. 1940. III. 1.-től a 3/1. huszárosztály vezetésével bízták meg. Alakulata élén 1941. VIL és XI. között részt vett az 1941. évi ukrajnai hadműveletekben is. VII. 12.-én és 13.-án felderítő osztaga élén Zwanczyk községet megtisztította az ellenségtől, visszavert egy páncélgépkocsi támadást, miáltal lehetővé tette a 13. kerékpáros zászlóalj oda való beérkezését. 1941. XI. l.-én ezredessé léptették elő. A hadszíntérről történt visszaérkezése után osztályparancsnoki beosztásából felmentették, de továbbra is Nagyváradon, alakulatánál maradt. A háborút követően Sopronban élt, s az 50-es évek első felében itt is hunyt el. SCOSSA PÁL huszárfőhadnagy (Medgyes, 1921. V. 9. - Budapest, 1993. VIII.) Anyja: Szentpétery Marietta. Apja: Scossa Gyula nyá. százados. Vallása: r. k. 1942. VI. 18.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd Szabadkára az l/L lovasszázadhoz osztották be. 1942. X. l.-jével Nyíregyházára a 4/II. huszárosztály állományába került át, XI. 10.-től 1943. II. 10.-ig pedig a Keleti Magyar Megszálló Csoportnál mint síoktató teljesített szolgálatot. Ezután a 4/4., majd a 4/5. lovasszázad szakaszparancsnoka volt. 1943. X. 1. és 1944. V. 1. között előbb az 1. lovashadosztály örkénytábori központi iskolája keretében a tiszthelyettesképző iskolán oktatott, majd a 4/5. lovasszázad arcvonalmögötti tisztjeként tevékenykedett. 1944. XI. l.-én főhadnaggyá léptették elő. 1944. IX. 1.-től mint az l/IV. tábori huszár pótosztály 2. lovasszázadának arcvonalmögötti tisztje, majd századparancsnoka Dél-Erdélyben, majd a DunaTisza közén frontszolgálatot teljesített. 1944. X. 27.-én Kiskunfélegyházán megsebesült. Felépülése után, 1945. II. 7.-től a Vértes hegységben vívott harcok alatt az I. önálló huszárosztály 1. lovasszázadának arcvonalmögötti tisztje volt, majd II. 13.-án sebesüléssel újra kórházba került. 1945. III. 25.-től egészségügyi szabadsága alatt a 4/II. huszárosztály pótkereténél tartózkodott. 1945. V. 2.-án amerikai fogságba esett, ahonnan 1946. III. 10.-én tért haza. 1948-ban a szolgálatból elbocsátották. A polgári életben kezdetben mint teniszoktató helyezkedett el, majd 1949-től könyvelőként, statisztikusként, műszaki rajzolóként, anyagkezelőként, s bérelszámolóként dolgozott. Esztergályos átképzésen is részt vett, s közgazdasági érettségit tett. 1958. IV.