Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

SÁNDOR LAJOS, SZLAVNICZAI szakszolgálatos ezredes (1940. XII. 3.-ig huszáralezredes) (Szlavnica, 1892. VI. 24. - ?) Apja: Sándor István földbirtokos. Vallása: ev. 1913. VIII. 18.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd a cs. és kir. 1. huszárezredhez helyezték. 1915-ben géppuskás tanfolyamot végzett. Az első világháború orosz hadszínterén alakulata kötelékében 36 hónapot töltött el. 1917. IX. l.-én főhadnaggyá léptették elő. Román fogságát követően a székesfehérvári huszárezredhez került, s 1920-ban a helyi lovastiszti iskola hallgatója volt. 1921. IX. l.-én századossá léptették elő. 1922-ben equitáción vett részt, s 1924-től a 2/1. huszárosztály géppuskás századának parancsnokaként tevékenykedett. 1930. III. 1. és VII. 19. között elvégezte a törzstiszti tanfolyamot. 1932. XI. l.-én őrnaggyá léptették elő és Somogy vármegye testnevelési és népgondozó kirendeltségének vezetőjévé nevezték ki. 1937. V. l.-én alezredessé léptették elő. 1937. VIII. 1.-től mint lótenyésztési előadó a budapesti katonai parancsnokságon szolgált. 1939. X. 1.-től az I. hadtestparancsnokságon mint rendészeti előadó egyéves közigazgatási próbaszolgálatot teljesített. 1940. XII. 3.-án legfelsőbb elhatározásra a lovasságtól a helyi alkalmazású tisztek IV. csoportjába helyezték át. 1942. III. 30.-án ezredessé léptették elő. 1942. III. 17.-én 1941. VII. 29.-ével a honvéd szakszolgálatos tisztek csoportjába került. SANDY GYULA huszárszázados (Budapest, 1908. IV. 23. - 1983. V. 3.) Anyja: Grünewald Natália. Apja: Sándy Gyula. Vallása: ev. 1931. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá. 1935. IV. 30.-ig a 3/IL huszárosztály szakaszparancsnokaként, 1937. VII. 31.-ig pedig a 2/1. huszárosztálynál ugyanezen beosztásban teljesített szolgálatot. 1934-ben elvégezte a központi lovastiszti tanfolyamot, s XI. l.-én főhadnaggyá léptették elő. 1937. VIII. 1.-től 1939. IX. 30.-ig a 2/1. huszárosztály visszamaradó különítménye parancsnokának segédtisztje, 1940. X. 31.-ig arcvonalmögötti tiszt, 1943. V. 31.-ig pedig pótkeret parancsnok volt. 1940. IX. l.-én századossá léptették elő. 1943. VI. 1.-től a helyőrségben, 1944. VI. 10.-től pedig a keleti hadszíntéren a 2/2. lovasszázad parancsnokaként tevékenykedett. 1944. X. 25.-én Kiskunfélegyháza-Külsőgalamboson megsebesült. Felépülését követően 1945. I. 1. és II. 25. között a Csallóközben a visszahagyott lovak parancsnoka volt, majd a 2. huszárezred vezetékló és vonatparancsnoki teendőit látta el. 1945. V. 5.-én amerikai fogságba esett, ahonnan IX. 14.-én tért haza. 1946. VIII. 20.-án nyugállományba helyezték. A polgári életben mint lakatos kereste kenyerét. 1958. III. 25.-én lefokozták. SANNA HENRIK huszárfőhadnagy (Kolozsvár, 1913. XII. 9. — ?) Anyja: br. Latinovics Mária. A tényleges katonai szolgálat, s a tartalékos tiszti vizsga letétele után 1936-ban tartalékos zászlóssá léptették elő. Továbbszolgálatot vállalt, majd a Ludovika Akadémia alantostiszti tanfolyamának elvégzését követően 1940. VIII. 13.-án 1939. II.