Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

léptették elő. 1922. X.-től 1923. V.-ig Komáromban lovaglótanfolyamon vett részt, majd 1925. X.-ig a 3. huszárezredben mint szakaszparancsnok tevékenykedett. 1925. X. és 1926. IX. között Szombathelyen egy haj tó tanfolyam hallgatója, majd 1928. VI. l.-ig a 3. huszárezred egyik századparancsnoka volt. 1928. VI. l.-én a HM VI-2. osztályára vezényelték, de 1929. III. 15.-től ismét a 3. huszárezredben szolgált. 1930. II.-tói 1934. XI. l.-ig a gyönki és a tamási testnevelési és népgondozó kirendeltség lónyilvántartó tisztjeként tevékenykedett. 1930. III. 1. és VII. 19. között törzstiszti, 1934. IV. 8. és 28., valamint VII. 8. és 28. között pedig Gödöllőn lovas törzstiszti tájékoztató tanfolyamot végzett. 1932. XI. l.-én őrnaggyá léptették elő. 1934. XI. l.-én Debrecenbe, a VI. csendőrlovas alosztály parancsnokává nevezték ki. 1937. VIII. 1.-től Pécsett, majd 1939. V. 1.-től Tamásiban, illetve Dombóváron a helyi járás katonai parancsnokságán lótenyésztési előadóként teljesített szolgálatot. 1937. V. l.-én alezredessé léptették elő. 1940. IX.-től járási katonai közigazgatási parancsnok Maroshévízen. 1940. XII. 1.-től 1942. VIII. l.-ig Nyíregyházán a 4. huszárezred karpaszományos iskolájának parancsnoka, majd 1944. IH.-ig Szegeden a V. hadtestparancsnokság I. b. (felderítő, hírszerző) osztályán szolgált. 1944. III. 15.-től X. 12.-ig a 9. könnyű hadosztály parancsnokságán, majd a 12. tartalék hadosztály I. b. osztályvezetőjeként frontszolgálatot teljesített. A hadműveleti területen megbetegedett, majd felépülése után 1945. I. 1.-től az 5., III. 8.-tól pedig a 3. honvédkerület parancsnokságának állományába tartozott. 1945. V. 4.-én amerikai fogságba esett, ahonnan 1947. III. 13.-án tért haza. 1948. VIII. l.-én nyugállományba helyezték. Ezt követően adminisztratív munkakörben előbb az Országos Szövetkezetek Hitelintézeténél, majd az Út- és Vasútépítő Nemzeti Vállalatnál, illetve a Makadámútépítő Nemzeti Vállalatnál alkalmazták. 1950-ben technikusi tanfolyamot végzett, majd az Út- és Vasúttervező Intézet vasútosztályán dolgozott. 1951. VI. 7.-én családjával együtt Tiszaföldvárra telepítették ki, majd 1952. VI. 6.-án mint kitelepítettet lefokozták. REMENYIK KÁLMÁN, JOLSVAI ÉS KARATNAI huszárhadnagy (Alsósismánd, 1923. IX. 17. -) Anyja: Lázár Erzsébet. Apja: Remenyik Kálmán földbirtokos. Vallása: r. k. A Körmendre települt Ludovika Akadémián 1944. XI. 15.-én avatták hadnaggyá. 1945. I.-ban Stolpra az I. újonckiképző huszárosztályhoz, majd Grafenwöhrbe páncélvadász kiképzésre vezényelték. Alakulatával együtt 1945. IV. elején Bécs előtt bevetették. 1945. V. 9.-én amerikai, majd VIL-ban hazatérés közben szovjet fogságba esett, ahonnan 1947. VI. 14.-én tért haza. 1947-ben lefokozták. 1956-ig segédmunkásként kereste kenyerét. 1959. VI. 2. és 1960. XII. 15. között „a népi demokratikus államrend elleni izgatásért" börtönbüntetést szenvedett. 1994-ben rehabilitálták, s őrnaggyá léptették elő.