Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

PRÓBÁLD KÁROLY huszárhadnagy (Budapest, 1925. III. 16. -) Anyja: Haris Anna. Apja: Próbáld Károly honvéd mezőgazdasági igazgató. 1944. XI. 15.-én a Körmendre telepített Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd századparancsnoki tanfolyamra Németországba vezényelték. 1945. II. 1.-től V. 6.-ig a Bajorországba kitelepült 6. újonckiképző huszárszázad szakaszparancsnoka volt. Angol fogságba esett, ahonnan 1946. VIII. 13.-án tért haza. 1946. IX. 25.-én Blistázták. Az 50-es években családjával együtt öt évre Konyáira telepítették ki. Ennek megszűntével Budaörsön egy építőgépjavító vállalatnál kezdetben sofőrként, majd később osztályvezetőként dolgozott. PURGLY TAMÁS, NEMES JÓSZÁSI huszárszázados (Papkeszi, 1904. XII. 10. - Budapest, 1973. IV. 27.) Anyja: Világhy Pálma. Apja: Purgly László. Vallása: ev. 1929. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémián avatták főhadnaggyá, majd Tolnára, a 3/IL huszárosztályhoz helyezték. 1930. I. 20. és VI. 20. között távbeszélő kiképzésre a 3. híradószázadhoz vezényelték, 1930. X. 1. és 1931. IV. 30. között pedig Komáromban, a lovastisztek lovaglótanfolyamán vett részt. 1932. XI. 1.-től 1934. VIII. 3.-ig Orkénytáborban a Lovagló- és Hajtótanárképző Iskola hallgatója, később lovaglótanár. Ezután ismét a 3. huszárezred állományába került át, majd 1935. V. 1.-től Szentesen a 2. huszárezredben szolgált. 1939 elejétől 1940. XII. l.ig a somorjai, majd a gyomai járási katonai parancsnokságon lótenyésztési előadó, illetve lónyilvántartó tiszt. 1939. XI. l.-én századossá léptették elő. 1940. XII. 1. és 1941. V. 1. között Szentesen a 2/1. huszárosztály arcvonalmögötti tisztje, 1942. VI. l.-ig pedig szintén a Tisza menti városban lónyilvántartó tiszt és a 41. kiegészítő kirendeltség parancsnoka. Ezt követően Szentesen, majd 1944. VII. 12.-től a keleti hadműveleti területen a 2/1. lovasszázad parancsnoki teendőit látta el. 1944. VII. l.-én Leninnél, 1944. X. 25.-én Kiskunfélegyháza-Ferencszállásnál sebesülés érte. 1945. I. 2.-ig kórházban és egészségügyi szabadságon tartózkodott. Ezután III. 29.-ig alakulata vezetékló- és vonatparancsnoka volt, majd beosztás nélkül szolgált. 1945. V. 8.-án osztrák területen amerikai fogságba esett, ahonnan X. 6.-án tért haza. Itthon nyugállományba helyezték, majd 1945. XII. 14.-én őrizetbe vették, s még 1946. X. 21.-én a szegedi népbíróság népellenes bűntett miatt másfél évi börtönre ítélte. 1946. X. 23.-án a vizsgálati fogság beszámításával rövid időre szabadon engedték, majd 1947. III. 3.-án internálták. 1953-ig koholt vádak (szabotázs) alapján még több ízben jártak el vele hasonlóképpen. A Budapesti Katonai Bíróság 1954. III. 12.-én kellően nem bizonyított háborús bűntett (egy belorusz falu felgyújtása, polgári lakosok agyonlövetése.) miatt 5 év börtönre ítélte. 1965-ben a budapesti Papírfeldolgozó Vállalat gépmunkása volt.