Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

VIII. 1. és 1929. VIII. között Budapesten a Lovagló- és Hajtótanárképző Iskola hallgatója, majd az Orkénytáborba költözött lovassági tanintézet olimpiai díjugrató csapatának tagja, 1940-től vezetője. Részt vett az 1936-os berlini olimpián, s Gömbös Gyula miniszterelnök Sellő telivér kancájával a vadászugratás 3. helyezését érte el. Kiváló lovaglótanár, illetve nyolcszoros díjugrató bajnok volt. 1942. V. 9.-től 1943. VT.-ig a 105. könnyű hadosztály önálló huszárszázadának parancsnokaként a megszállt ukrán területen frontszolgálatot látott el. 1943-ban törzstiszti tanfolyamot végzett, s 1943. VIII. l.én alezredessé léptették elő. 1943. XII. 1.-től Budapesten az I. önálló huszárosztály törzspótszázadának parancsnoki teendőit látta el. 1944. X. 15.-én Budapesten az Andrássy laktanyában felfegyverezett pótalakulata élén tűzharcba bocsátkozott a nyilasokkal. A háború utolsó időszakában 1945. III. 20.-tól osztrák területen a 3. huszárezred Lókiképző és Felállító Központjának parancsnokaként tevékenykedett. 1945. V. 10.-én angol fogságban esett, ahonnan 1946. IX. 18.-án tért vissza. 1948. III. l.-én nyugállományba helyezték. Katonai pályafutását követően mint galoppidomár a lósportnál helyezkedett el. Később különböző fizikai munkákkal kereste a kenyerét, s csak 1953-tól kaphatott újból idomári állást. Mint edző dolgozott a Nemzeti Lovardában, Alagon, Bőszénfán, illetve Kisbéren. A róla mintázott szobrot - Domonkos Béla alkotását - 1991. XII. 20.-án avatták fel a Nemzeti Lovardában. 1994ben posztumusz ezredessé léptették elő. PODMANICZKY JÁNOS, BÁRÓ PODMANINI ÉS ASZÓDI huszárhadnagy (Lőb-puszta /Üllő/, 1924. V. 8. - Stuttgart, 1983. V 22.) Anyja: Vargha Ilona. Apja: dr. br. Podmaniczky Pál ev. lelkész és egyetemi tanár. Vallása: ev. 1944. XI. 15.-én a Körmendre települt Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá. Ezt követően századparancsnoki iskolára Németországba, Döberitzbe vezényelték. 1945. I. 2. és 25. között Gross-Kirschbaumban volt tanfolyamon, majd szakaszparancsnoknak az I. újonckiképző huszárosztály 1. újonckiképző huszárszázadához osztották be. 1945. V. 2.-án amerikai fogságba esett, majd. V. 29.-től 1946. IX. 15.-ig angol hadifogolytáborokban sínylődött. 1948.1. 8.-án fogyatéki csoportba helyezték. 1947 és 1949 között a budapesd Allatorvostudományi Egyetem hallgatója volt, majd mint lóápoló a kisbéri állami méntelepen, később a budapesd Honvéd Spordstállónál dolgozott. 1953-ban rövid ideig a budapesd Geodéziai Intézet alkalmi munkása, majd Komlóra költözve a Mélyfúró Vállalat segédmunkása, később a városi tanács alkalmazottja volt. 1956-ban elhagyta az országot, s Németországban telepedett le. 1957. XII. 24.-én lefokozták. PODMANICZKY TAMÁS, BÁRÓ PODMANINI ÉS ASZÓDI huszárszázados (Felsőszeli, 1916. XII. 8. - Sopron, 1960. V. 30.) Anyja: Vargha Ilona. Apja: dr. br. Podmaniczky Pál ev. lelkész és egyetemi tanár. Vallása: ev. 1938. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd 1942. X. l.-ig mint szakaszparancsnok az 1/1. huszárosztály géppuskás századában szol-