Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

A MAGYAR KIRÁLYI HONVÉDSÉG LOVASSÁGA ÉS TISZTIKARA

osztályából egy huszárüteg hozzárendelésével, s két lovasszázaddal Budapesten megalakult az I. önálló huszárosztály. Az ezred fennmaradt hivatásos és tartalékos állományát a hadosztály huszárezredei, valamint az akkor alakult 2. önálló székely huszárszázad szervezéséhez használták fel. A huszárezredek díszlokációjában is változások történtek. A 3/II. huszárosztály Nagyváradról Munkácsra, a 3/3 lovasszázad szintén Nagyváradról Nagyszalontára, a 2/II. huszárosztály és a 2. huszárezred parancsnoksága pedig 1942. október l.-jével Ceglédről Szabadkára költözött. A magyar hadvezetőség a lehetőségekhez képest mindent megtett, hogy az 1. lovashadosztály fegyverzetét és felszerelését a modern hadviselés igényeihez igazítsa. Az alosztályok tűzerejének növelésével, s a fogatolt részek terepjáró, motorizált oszlopokkal való felváltásával igyekeztek egy modern, a Magyar Királyi Honvédség elit hadosztályát megszervezni. Ez a fejlesztés a huszárezredek hadrendjében újabb változtatásokat jelentett. Új, ezredközvetlen alosztályként a négy darab 81 mm-es aknavetőből álló aknavető szakaszt állították fel. Az ezredközvetlen árkász- és távbeszélő századoknak csak egy-egy szakasza maradt az ezredtörzsnél, a fennmaradt szakaszokat az osztályokhoz vezényelték. A három huszárüteget a mozgósítás során a 2. lovas-tüzérosztályban vonták össze. A tűzerő megnövelésének igénye a huszárosztályoknál még inkább érzékelhető volt. Az egyes lovasszázadok ÍV. szakasza nehézfegyverszakaszként alakult meg. A lovasszázadok tűzereje így 9 golyószóróra, 2-2 géppuskára, gránátvetőre és nehézpuskára gyarapodott. Teljesen új alosztályként szervezték meg a huszárosztályokon belül a viszonylag nagy tűzerőt képviselő nehézfegyverszázadot két géppuskát, két aknavető és egy páncéltörő ágyús szakasszal. A század parancsnoka - idősebb százados vagy őrnagy — egyben az osztályparancsnok helyettese is volt. Szintén új alosztályként jelent meg a huszárosztályok hadrendjében 3 golyószórós rajjal a rohamszakasz. A huszárok egyéni fegyverzete a rajparancsnokoktól felfelé géppisztoly, attól lefelé a karabély volt. A közelharc fegyverének - a hagyományos kard helyett - már a kézigránát, a későbbiek során pedig a páncélököl számított. A rohamszakaszok fegyverzetébe 1944 őszétől megtalálható volt a lángszóró és a géppisztoly is. Az 1. lovashadosztály alakulatait 1943 első felében látták el az előírt fegyverzettel és felszereléssel, s az év nyarán már megtartották az első összekovácsolási gyakorlatokat is. 1944 tavaszára a „sapkarózsától a patkószegig" felszerelt alakulatok várták a hadműveleti területre való elvonulási parancsot. A seregtest hadilétszáma 604 tiszt, 16292 fő legénység és 11057 ló volt. Az 1. lovashadosztályt, mely feltédenül kormányzóhű tisztikarral és legénységgel rendelkezett, a magyar katonai és politikai körök mindenképpen az ország védelmére szerettek volna visszatartani. 1944 tavaszán azonban, főleg hazánk német megszállása után az egyre erőszakosabban fellépő, már politikai kérdéssé fajult német követeléseknek engedve, a kormányzó végül is hozzájárult a lovashadosztálynak a keleti hadszíntérre való felvonultatásához. A Vattay Antal altábornagy irányította seregtest kiszállítása a hadműveleti területre 1944. június 11. és 21. között zajlott le. A seregtestet szállító 65 szerelvényből 55 futott be veszteség nélkül és rakodott ki a Pripjat-