Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

PERCZEL TAMÁS, VITÉZ BONYHÁDI huszárezredes (Kaposvár, 1886. XI. 7. - Karlsruhe, 1971. XII. 7.) Anyja: Tevely Ilona. Apja: Perczel Ákos törvényszéki bíró. A Ludovika Akadémia elvégzése után 1907. VIII. 18.-án avatták hadnaggyá, s a pécsi 8. honvéd huszárezredben kezdte meg tényleges katonai pályafutását. Századparancsnokként ezen alakulattal harcolt az első világháborúban. 1914-ben főhadnaggyá, 1921-ben századossá, 1929-ben pedig őrnaggyá léptették elő. A két világháború közötd időszakban előbb a 4. vegyesdandár, majd 1934-től az 1. huszárezred állományában szolgált. 1934ben alezredessé léptették elő, ekkor az 1. huszárezred ezredparancsnok-helyettese volt. 1936. XI. l.-én ezredessé léptették elő, s 1940-től a budapesd I. hadtestparancsnokságon tevékenykedett. 1943-ban a MER Tiszdkeresztjével tüntették ki. 1943. I. l.Jével nyugállományba helyezték, egyidejűleg ideiglenesen visszaténylegesítették. 1945-ben vonult végleg nyugállományba. 1948-ban nyugdíját megvonták, családjával együtt 1950-ben Öcsödre, majd Kunszentmártonba telepítették ki. 1953-tól Balatonberényben alkalmi munkákból élt. 1969-ben fia családjával Németországba távozott. Hamvait a kaposvári keled temetőben helyezték végső nyugalomba. PERCZEL TAMÁS, VITÉZ BONYHÁDI huszárhadnagy (Budapest, 1923. II. 20. -) Anyja: Szabó Judith. Apja: Perczel Tamás huszárezredes. 1943. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd Nagyváradra, a 3/6. lovasszázadhoz helyezték. 1943. Xl.-től csapattávbeszélő tanfolyamon vett részt. 1944. IV. 5.-től a 3/4. lovasszázadban, V. 1.től pedig a 3/IL huszárosztály nehézfegyverszázadában szolgált. 1944. VI. 12.-től ezzel az alosztállyal teljesített a keleti hadszíntéren frontszolgálatot. VIII. l.-én Mordynál géppuskalövéstől megsebesült. XI. 20.-ig kórházban, utána XII. 24.-ig egészségügyi szabadságon volt. Ekkor Budapestre jött és bekapcsolódott az illegális ellenállási mozgalomba. 1946. Vl.-ban elbocsátották a honvédségből, s 1947-ig a Lóértékesítő Szövetkezetnél, majd egy vegyszerraktárban dolgozott. 1948. X. 31.-én „feljelentési kötelezettség elmulasztása" ürügyén letartóztatták, s 1953. IX. 18.-ig előbb a dél-budai, majd a kistarcsai internáló táborban, végül a recski kényszermunkatáborban raboskodott. Szabadulása után téglagyári, majd agyagipari munkás volt. 1969-ben családjával elhagyta az országot, s Németországban telepedett le. 1991-ben rehabilitálták, s főhadnaggyá léptették elő. PERNECZKY KÁLMÁN huszárőrnagy (1938-ig vonatos főhadnagy) (Budapest, 1906. IX. 23. - Bécs, 1986.) Anyja: Walheim Irén. Apja: Perneczky Jenő. 1930. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnagygyá, majd a pécsi 4. fogatolt vonatosztályhoz helyezték. 1935. X. l.-ig szolgált ezen alakulatnál, közben 1934. X. 1. és 1935. IV. 30. között elvégezte a vonatcsapatbeli tisztek lovagló és hajtó tanfolyamát. Alantos dszti, illetve anyagi üszd beosztásokban tevékenykedett. 1933. XI. l.-én főhadnaggyá lép-