Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

hadműveletekben. Az 1941. IX. 19. és X. 3. közötd Dnyeper mend folyamvédelemben egy alvédőkörlet parancsnoka volt. 1940. IX. l.-én főhadnagygyá, 1944. I. l.-én pedig századossá léptették elő. 1942. X. 1. és 1944. IV. 1. között Orkénytáborban a Lovagló- és Hajtótanárképző Iskola hallgatója volt. Ezt követően ismét harctéri szolgálatot teljesített, a kárpátoki, a dél-erdélyi, majd a felvidéki hadmúveleü területen a 27. felderítő osztály huszárszázadának parancsnoki teendőit látta el. 1944. VIII. 3.-án Mikuliczynnél sebesülés érte. 1945. I. elején megmaradt alakulatát kivonták a további harcokból, s feltöltés végett a Zólyom környékéről a Csallóközbe irányították. Egy kiképző zászlóaljjal 1945. V. 11.-én Ausztriában Leopoldschlagnál szovjet fogságba esett. A keled lágervilágból 1947. VII. 16.-án tért vissza, s három hónap után elbocsátották a honvédség kötelékéből. Előbb lóápolóként az Örkényi lónevelő telepen helyezkedett el, majd különböző műszaki vállalatoknál segédmunkásként, illetve műszaki rajzolóként dolgozott. 1958. III. 25.-én mint „ludovikást" honvéddé fokozták le. 1956-tól 1973-ig segédmunkásként, majd szobafestő-mázolóként, végül a Budapesti Műszaki Egyetem műszaki rajzolójaként kereste kenyerét. PÉCZELY (PÉCZER) LÁSZLÓ, VITÉZ huszárezredes (Csákberény, 1888. III. 31. - 1979.) Anyja: Hoffmann Mária. Apja: Péczer Mihály uradalmi erdész. Tényleges katonai szolgálatát a Ludovika Akadémia elvégzését követően 1910. VIII. 18.-án kezdte meg. Az első világháború előtú és alatti években a kassai 5. honvéd huszárezredben szolgált. 1927-ben mint százados Pápán a 2. vegyesdandár huszárszázadában szolgált. 1938-ban a Hadilevéltár osztályvezetője volt. 1938. XI. l.-én ezredessé léptették elő. PÉK ANDRÁS, VITÉZ huszárfőhadnagy (Tiszanána, 1920. XII. 3. -) Anyja: Pékh Teréz. Apja: Pék János uradalmi főintéző. Vallása: r. k. 1942. VI. 18.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnagygyá, majd szakaszparancsnoknak a debreceni VI. önálló huszárszázadhoz helyezték. 1943. VI. 6. és VII. 15. között a 2. huszárezred tartalékos tiszti iskolájának oktató tisztként tevékenykedett, majd 1944. VI. 9.-ig a debreceni 6. felderítő osztály huszárszázadának szakaszparancsnoka volt. 1944. XI. l.-én főhadnaggyá léptették elő. 1944. VI. 12.-től a 16. felderítő osztály páncélromboló szakaszparancsnokaként, XII. 15.-től ugyanezen felderítő osztály huszárszázadának parancsnokaként, végül 1945. III. 5.-től a 16. önálló huszárszázad parancsnokaként a kárpátoki és a felvidéki hadműveleti területen frontszolgálatot teljesített. 1945. V. 9. és 1947. X. 5. között szovjet hadifogságban volt. Szolgált a demokratikus honvédség és a néphadsereg kötelékében is. 1948. IV 9.-től V. 3.-ig a Kossuth Akadémia hallgatója, 1949. X. 14. és 1950. X. 1. között pedig a 77. légvédelmi tüzérosztály hadtáp parancsnoka volt. 1950. V. l.-én századossá léptették elő. 1951. X.-ben nyugállományba helyezték. A polgári életben mint segédmunkás, illetve esztergályos próbált meg elhelyezkedni. 1957-ben lefokozták. 1993-ban rehabilitálták, s őrnaggyá léptették elő.