Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

nak megszűnését követően szintén Szabadkán az l/T. huszárosztály pótkereténél szolgált. Elvégezte a törzstiszti tanfolyamot, majd 1943. VII. 1.-től Budapesten, a HM l/a. osztályán lovassági előadói beosztásban alkalmazták. 1944. I. l.-én alezredessé léptették elő. A nyugati hadifogságból 1946-ban tért vissza, s miután a honvédség kötelékéből elbocsájtották, alkalmi munkákból, illetve bőrgyári munkavezetőként kereste kenyerét. Az 1956-os forradalomban aktív szerepet vállalt, XI. 4.-én az újpesd fegyveres felkelők parancsnokává választották. Maroknyi egységével a Szent László úti sorompónál, majd XI. 8.-án a megyeri temető környékén vette fel a harcot a szovjet megszállókkal. A forradalom bukását követően letartóztatták, s a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1959. III. 15.-én hozott első-, majd a VII. 28.4 másodfokú határozatával halálra ítélte, s az ítéletet végrehajtották. NAGYALÁSONYI GYULA huszárszázados (Vasdinnyepuszta, 1912. X. 17. - Orosháza, 1963. IV. 20.) Anyja: Ruisz Kornélia. Apja: Sidlovits Gyula gazdatiszt. Vallása: r. k. A Ludovika Akadémia elvégzését követően 1937. VIII. 20.-án avatták hadnaggyá. Első szolgálati helye a szentesi 2/1. huszárosztály volt, ahol 1942. V. 15.-ig az 1. lovasszázad szakaszparancsnokaként tevékenykedett. Részt vett a felvidéki, az erdélyi bevonulásban, a kárpátaljai, valamint a délvidéki hadműveletben. 1940. I. 10. és V. 10. között Komáromban elvégezte a központi lovastiszti továbbképző tanfolyamot, 1941. II. 15.-től XI. 15.-ig pedig az alagi Honvéd Versenyistálló állományában volt. 1940. IX. l.-én főhadnaggyá léptették elő. 1942. V. 15.-től 1943. IX. 15.-ig a 2/1. huszárosztály osztálysegédtiszti teendőit látta el, majd a 201. könnyű hadosztály önálló huszárszázadának parancsnokaként a megszállt ukrán területre vonult el. Alakulata feloszlatását követően 1944. V. 10. és VIII. 17. között a galíciai hadszíntéren a 19. tartalék hadosztály huszárszázadának parancsnoka volt, majd a magyarországi harcok alatt a 20. felderítő osztálynál előbb személyi tartalék, később huszárszázad-parancsnok volt. 1943. V. 1-én századossá léptették elő. Az 1944. X. 6-10.4 Békés megyei harcok alatt az ellenség előtt tanúsított személyes bátorságáért a MER Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesült. 1945. II. 25.-től mint a 25. felderítő osztály parancsnoka alakulatával a Sió mentének védelmét látta el. Alakulatával osztrák területre sodródva IV 5. és V. 9. között St. Ulrichban (Karinthia) a 25. gyaloghadosztály tiszti családi táborának parancsnoka volt. 1945. XI. 15.-én tért haza az angol hadifogságból. Igazolták, majd 1946. IX. 26.-án B-listára tették, felmentették a további katonai szolgálat alól. 1950-ig Derekegyházán alkalmi munkákból élt, majd 1952. III.-ig a fővárosban egy építőipari trösztnél mint raktári munkást alkalmazták. Ezt követően előbb a Kőszigeti Állami Gazdaság, majd a tömörkényi csikótelep vezetője, 1957. VIII. 1.-től pedig a mezőhegyesi méntelep idomárja volt. 1958. IV. l.-én megfosztották rangjától. Eletének utolsó időszakában villanyhegesztővé képezte magát. Az épülő orosházi üveggyárban baleset következtében vesztette életét. 1998-ban Kenderesen posztumusz vitézzé avatták.