Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

rezte a PhD. fokozatot. 1967-től a Colorado Állami Egyetemen oktatott, kutatási témáiból sokat publikált, próbálta ápolni a kapcsolatot a magyarországi kutatókkal. Mint nyugalmazott egyetemi professzor 1987-ben vonult nyugállományba. 1994. VI. 30.-án rehabilitálták, s egyúttal főhadnaggyá léptették elő. NAGY JÁNOS huszárfőhadnagy (Egyházaskér, 1915. VI. 13. - ?) Anyja: Fodor Rozália. Apja: Nagy Sámuel. Vallása: ref. Tényleges katonai szolgálatát, s a tartalékos tiszti iskolát 1939. II. 1. és 1940. XI. 20. között a szegedi 9/1. gyalogzászlóaljnál abszolválta. 1940. XI. 20.-án tartalékos zászlóssá léptették elő. Egy éves ténylegesítési próbaszolgálatát 1940. XI. 25. és 1941. XI. 1. között a bajai 16. határvadász-zászlóalj kötelékében teljesítette. Ezt követően 1942. XI. l.-jével átvették a hivatásos dszti állományba, egyben 1941. IX. l.-i ranggal hadnaggyá léptették elő. 1941. XII. l.-én Újvidékre, az V. hadtest kerékpáros zászlóaljhoz helyezték át, ahol mint szakaszparancsnok 1943. IX. 20.-ig szolgált. Következő alakulata a 10. felderítő osztály volt, melynek kötelékében 1944. VIII. 9.-től részt vett az 1. hadsereg Kárpátokban zajló hadműveleteiben. 1944. VII. l.-én főhadnaggyá léptették elő, s a lovassághoz helyezték át. X. folyamán megsebesült, s előbb a kassai 553. hadikórházban, majd a budai Győri úti Vöröskeresztes kórházban ápolták. 1945. I. 15.-én Felsőszelire a Huszár Kiképző és Felállító Központhoz osztották be. A Mura III. zászlóalj kötelékében Légrád és a zalai olajvidék körzetében részese volt a magyarországi harcok utolsó epizódjának. 1945. IV. 8.-án Gutorföldén szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. VIII. l.-én tért vissza. 1949. I. 24.-én elbocsájtották a honvédség kötelékéből. NAGY KÁLMÁN huszárszázados (Nyíregyháza, 1909. XII. 8. -) Anyja: Heringh Erzsébet. Apja: Nagy Kálmán gyógyszerész. A Ludovika Akadémia elvégzését követően 1931. VIII. 20.-án avatták hadnaggyá. Ezt követően szakaszparancsnokként a 4. huszárezred 1. lovasszázadában szolgált. 1934-35-ben a budapesd tartalékos üszd iskola oktatója volt, majd Pápára, a 3/II. huszárosztályhoz helyezték. Kezdetben az 5. lovasszázad szakaszparancsnoka, majd 1937-től a géppuskás századnak I. szakaszparancsnoka volt. 1934. XI. l.-én főhadnaggyá, majd 1940. IX. l.-én századossá léptették elő. A felvidéki bevonulás során Fülekig, illetve Rimaszombatig jutott el alakulatával. A 3. huszárezred Munkácsra telepítése előtt 1939. I. 10.-től mint szálláscsináló üszt Munkácson, majd a kárpátaljai hadműveletben a géppuskás félszázad parancsnokaként vett részt. A 3. huszárezred Nagyváradra költözésekor osztálysegédtiszt, s ezen beosztását 1942. XII. l.-ig gyakorolta. Közben részese volt az 1941. IV.4 délvidéki hadműveletnek, 1941. VI. l.-én pedig a 3/2. lovasszázad századparancsnokaként vonult el a keleti hadszíntérre. VII. 13.-án a felderítő osztag elővéd századával Zwanczyknál ellenséges páncélgépkocsi támadást hárított el, s ezzel