Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

ségbe. 1945. IV. 10.-én - már alezredesi rendfokozatban - a miskolci 20., majd később a székesfehérvári 17. gyalogezred parancsnokságával bízták meg. 1946. VIII. l.-én szolgálaton kívül helyezték, majd a komáromi, illetve a kisbéri méntelep lótenyésztési előadója volt. 1951. III. 7.-én a Budapesti Katonai Törvényszék koholt vádak alapján, „folytatólagosan elkövetett háborús bűntett" (polgári személy durva vallomásra bírása, Bogdanovka 1944. nyári felgyújtása) miatt 8 év börtönbüntetésre ítélte. Az ítéletet rövidesen jogerőre emelték, majd 1954. XII. 16.-án enyhítették. 1954. XII. 17.-én szabadult a márianosztrai börtönből. Ezt követően Nagyvázsonyban lovasiskolát vezetett, s lovaglótanárként is dolgozott. Perújítási kérelme folytán büntette alól a Somogy Megyei Bíróság 1991. VI. 17.-én felmentette, rehabilitálták és egyben tartalékos ezredessé léptették elő. MORLIN ZOLTÁN, NEMES SZENTIMREI huszáralezredes (Budapest, 1887. IV. 30. - Tata, 1941. X. 12.) Anyja: La Roche Irén. Apja: Morlin Imre székesfővárosi árvaszéki ülnök. Tényleges katonai szolgálatát a Ludovika Akadémia elvégzése után 1908. VIII. 18.-án kezdte meg. Az első világháború előtti, majd alatti években a cs. és kir. 2. huszárezredben teljesített szolgálatot. 1922. IV. 1. és 1927. X. 31. között szolgálatát meg kellett szakítania. Ezt követően a 4. huszárezredben teljesített szolgálatot. 1935ben őrnagyként a 4/II. huszárosztály visszamaradó különítményének parancsnoka volt. 1936. XI. l.-én alezredessé léptették elő. 1936. VIII. l.-én mint lótenyésztési előadót a kőszegi járási katonai parancsnokságra helyezték át, majd 1938. X. 1.-től hasonló beosztással a tatai járási katonai parancsnokságra került. 1940. XII. 1.-től a komáromi 6. kiegészítő parancsnokságon szolgált. Utolsó szolgálati helye ismét Tata volt, ahol az állomásparancsnoki, illetve all. kiegészítő kirendeltség parancsnoki teendőket látta el. MUIIR ALBERT, VITÉZ NEMES LIMANOVAI huszárőrnagy (Szarajevó, 1902. II. 14. - Tomakovka, 1941. IX. 13.) Anyja: Simon Olga. Apja: Muhr Othmár huszárezredes, aki 1914. XII. 11.-én Limanovánál hősi halált halt. 1926. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémián avatták főhadnaggyá. 1930-ban főhadnagyként Székesfehérváron a II. csendőrlovas alosztály szakaszparancsnoka volt. 1938. V. l.-én századossá léptették elő. 1938ban a 3. huszárezred lovas-géppuskás századának szakaszparancsnoka. 1940. IV. 1.-től mint lónyilvántartó tiszt a biharnagybajomi 47. kiegészítő parancsnokságon tevékenykedett, majd még XI. 15.-én ismét Nagyváradra, a 3. huszárezredhez helyezték vissza. 1941. VI. végén mint a nagyváradi 3/1. huszárosztály 3. lovasszázadának arcvonalmögötti tisztje vonult el a keleti hadszíntérre. A Dnyeper menti védelmi harcok során a ló nélkül maradt huszárokból szervezett gyalogszázad parancsnokaként halt hősi halált. Dnyepropetrovszkban temették el. Halálát követően a MÉR Lovagkeresztjét adományozták részére, majd 1942. XI. l.-jével posztumusz őrnaggyá léptették elő.