Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

ben a galíciai Dolinában roham tanfolyam on, 1917. II. 1.-től IV. 30.-ig pedig dszd tájékoztató tanfolyamon vett részt, s 1916. Xl.-ben átvették a hivatásos állományba. Mint a cs. és kir. 3. huszárezred szakasz-, majd századparancsnoka, illetve ezred másodsegédtisztje 1915. VI. 2. és 1918. XI. 9. között kisebb-nagyobb megszakításokkal az orosz hadszíntéren teljesített frontszolgálatot, ahol 1915. IX. 30.-án megsebesült. 1916. VIII. l.-én hadnaggyá, 1917. Xl.-ben pedig főhadnaggyá léptették elő. 1919. II. 28.-ig még ereded alakulata állományába tartozott, majd 1919. III. és V. között budapesü 1. vadászezred századparancsnoki teendőit látta el. Ezt követően XII. 25.-ig Szabolcs vármegyében szolgálaton kívüli állományban mint élelmezési megbízott tevékenykedett, majd 1919. XII. 25. és 1931. X. 31. között Nyíregyházán a 4. huszárezredben szakasz- és századparancsnokként, később ezred elsősegédtisztként szolgált. 1920. IX. 1. és 1921. VI. 30. között Nyíregyházán lovastiszti lovaglótanfolyamon, 1925. IX. 1. és 1926. IV. 30. között pedig Debrecenben szabályzatismertető tanfolyamon vett részt. 1924. VI. 15.-én vitézzé avatták, 1926. XI. l.-én pedig századossá léptették elő. 1931. XI. 1.-től a nagykállói járás levente parancsnoka, 1933. IX. 1.-től pedig a 4. huszárezred anyagi tisztje volt. 1934. X. 1. és 1935. VI. 30. között Budapesten törzstiszti tanfolyamon vett részt. 1937. XI. l.én őrnaggyá léptették elő. 1938. V. 1.-től Nyíregyházán a Szabolcs-Ung vármegyei testnevelési és népgondozó felügyelőségen lónyilvántartó tiszt, majd 1940. II. 1.-től a nyíregyházi 1. lovasdandár parancsnokságának személyügyi előadója volt. 1941. I. 1.-től 1942. XII. 31.-ig a 4/II. huszárosztály parancsnoki teendőit látta el, majd visszamaradó különítményének parancsnokságával bízták meg. Osztályparancsnokként 1941. VI. 30.-tól XI. 7.-ig Ukrajnában frontszolgálatot teljesített. Különösen az 1941. VIII. 15-164 Nova-Dancig és Mihajlovka közötti harcokban tűnt ki, mikor harccsoportjával megakadályozta az ellenség kitörési kísérletét, s a német 79. gyalogezred oldalába és hátába kerülését. 1941. XI. l.-én alezredessé léptették elő. Bátor helytállásáért a MER Lovagkeresztjével tüntették ki. 1943. I. 1.-től mint a VIII. hadtestparancsnokság, illetve a 3. honvédkerületi parancsnokság lónyilvántartó tisztje Nyíregyházán, majd Sopronban tevékenykedett. Ennek során 1945. III.-ban mint harccsoport-parancsnok részt vett az 1. huszárhadosztály maradékainak és egyéb alakulatoknak Rába mögötti védelmi harcaiban. 1943. VIII. l.-én ezredessé léptették elő. 1945. III. 31.-én Sopronban szovjet fogságba esett, ahonnan 1948. VI. 28.-án tért haza. 1948. XII. l.-én B-listázták, majd 1949. VI. 21.-én a HM Állandó Igazoló Bizottsága rendfokozata meghagyásával igazolta. 1950ben nyugdíját megvonták, s nyíregyházi állandó lakhelyének elhagyására kényszerítették. Segédmunkásként tudta csak biztosítani megélhetését. 1994. V. 21-én posztumusz dandártábornokká nevezték ki. MiKLÓDY (1944-iG MLINKÓ) ISTVÁN, NEMES huszárszázados (Heves, 1908. IV. 7. - Csepel, 1944. XI. 2.) Anyja: Bessenyei Julianna. Vallása: r. k. Tényleges katonai szolgálatát 1930. VII. 21. és 1931. VII. 18. között Nyíregyházán, a 4/2. lovasszázadnál teljesítette. Elvégezte a tartalékos tiszti iskolát, majd 1936. X. l.-jével emléklapos zászlóssá, 1938. I. l.-én pedig