Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)
MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK
MALONYAI GYULA huszárfőhadnagy (Sátoraljaújhely, 1914. VIII. 1. - ?) Anyja: Papos Mária. Tartalékos zászlósként 1940-től ténylegesítési próbaszolgálatot teljesített. Ezt követően 1941. II. 4.-én 1940. XI. l.-jével és 1939. IX. l.-jei ranggal átvették a hivatásos állományba, egyidejűleg hadnaggyá léptették elő. Előbb a budapesd I., majd 1941. X. 1.-től a soproni III. önálló huszárszázad szakaszparancsnoka volt. 1942. X. l.-én főhadnaggyá lépett elő. 1942. IV.-tól mint a 9. önálló huszárszázad szakaszparancsnoka részt vett a 2. hadsereg Don menti hadműveleteiben. 1943. IV. 21.-én mellhártyagyulladással az 519. hadikórházba került. Felépülését követően tartósan ajutasi csapataltisztképző iskolához vezényelték, majd 1943. X. 1.-től a 7. felderítő osztály állományába tartozott. MÁNDY PÁL, NEMES MÁNDI huszárőrnagy (Szinérváralja, 1907. VIII. 12. - Budapest, 1979. VI. 22.) Anyja: bernátfalvi Bernáth Szeréna. Apja: Mándy Péter nyá. huszárszázados, földbirtokos. Vallása: réf. A Ludovika Akadémia elvégzését követően 1930. VIII. 8.-án hadnagyként Pápán mint a 2/1. lovasszázad szakaszparancsnoka kezdte meg katonai pályafutását. 1931. X. 1.-től a 2/1. huszárosztály osztálysegédtiszti teendőit látta el, majd 1932. X. l.-én mint hallgatót a komáromi lovastiszti lovaglótanfolyamra vezényelték. 1933. V. 1.-től Cegléden a 2/2. lovasszázad szakaszparancsnoka, majd 1933. VIII. 10. és 1942. V. között az örkénytábori Lovagló- és Hajtótanárképző Iskola hallgatója, s az olimpiai military, majd a díjlovagló csoport tagja volt. Ezt követően az Ukrajnában megszálló feladatokat ellátó 102. könnyű hadosztály 14. önálló huszárszázadának parancsnokaként, valamint védőkörlet-, s harccsoport-parancsnokként a brjanszki erdőség területén, Lokot környékén harctéri szolgálatot teljesített. A keleti hadműveleti területről visszatérve 1943. VIIL-tól három hónapig a Lovagló- és Hajtótanárképző Iskola állományában az olimpiai keret tagja, majd 1944. VI. 20.-ig Nagyszalontán a 3/3. lovasszázad parancsnoka volt. Alakulata élén ezután újból a keleti hadszíntérre került, ahol 1944. VII. 29.-én Mordynál sebesülés érte, s különböző hátországi kórházakban ápolták. 1940. V. l.-én századossá, 1944. XI. l.-én pedig őrnaggyá léptették elő. Harctéri teljesítményeiért a MER Lovagkeresztje kitüntetésben részesült. 1944. XII. 9.-től Szilsárkányban a 3. huszárezred Huszár Kiképző és Felállító Központjának, 1945. I. 4.-től pedig Alsószeliben a „huszárgyűjtő csoportnak" volt a kiképző tisztje. Utolsó alakulata a Huszár Központi Iskola volt, melynek kötelékében mint előadó, illetve kiképző tiszt tevékenykedett. A háború végén csehországi Litoradlicéről hazatérve Horn városában az iskola egész állományával szovjet fogságba esett. Öt lágert megjárva 1948. IX. 9.én betegen tért vissza. 1949. IX. 5.-én a honvédségtől elbocsájtották, s szállító munkásként, majd egy ruhaipari szövetkezet gépkocsivezetőjeként kereste kenyerét. 1954. V. és 1955. III. között a Nemzeti Lovarda szakelőadója volt. Mint „osztályidegent" 1958. XII. 9.-én megfosztották rendfokozatától.
